Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)
G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján
vetett pótadó jelentős részét, pedig 1901-től kezdve a költségvetési tervezetben már körültekintőbben határozott a város a kiadási többlet fedezéséről. 1901-ben például a 9874 korona 27 fillér hiány pótlására az állami adó után 28,46% községi pótadót vetettek ki. A hegy- és mezőőrök utáni költségre a földtulajdonosok minden adókorona után 36,26 fillér pótadót fizettek. A városban levő mintegy 300 tehén után a tulajdonosok darabonként 4 korona fedeztetési díjat adtak. 703 darab szentendrei kémény után darabonként 1 korona 60 fillért, 28 darab nagyobb kémény után darabonként 2 koronát, 3 darab kisebb kéményért darabonként 1 koronát voltak kötelesek fizetni. 44 (A megye még reálisabban tervezett akkor, mikor a város által előirányzott 9874 korona 27 filléres kiadási többletet 5306 korona 27 fillérre, a 28,46%-os községi pótadót 15,03%-ra csökkentette. 45 ) Mivel a bevételi lehetőségek korlátozottak voltak, a város kénytelen volt a kiadásokat irreálisan alacsonyra tervezni. Egyetlen példa ennék illusztrálására: 1909 augusztusára már kimerültek az évi költségvetési keret következő rovatai: napidíjak és útiköltségek (300 korona); a városi alkalmazottak betegsegélyező pénztári biztosítása (100 K); hivatalos hirdetések (150 K); telefonköltségek (280 К); a városi szántók, rétek fenntartási, művelési költségei (1000 K); a rendőrség ruházata (900 K); a szénkénegraktár kezelése (200 K); a homok- és agyagbánya kezelése (140 K); kőfejtési kiadások (150 К); a városi szegények élelmezési költségei (1400 K). 4G Októberre a következő rovatok is kimerültek: letartóztatottak és „toloncok" élelmezése (60 K); tenyészállatok beszerzése és tartása (1200 K); előre nem látott kiadások (4800 K). 47 A hiányok fedezésére nem lehetett rendkívüli pótadót kivetni, hiszen még az eredetileg tervezett adóösszeget sem sikerült zavartalanul behajtani. 1909 júniusában például kisegítő végrehajtót kellett alkalmaznia a városnak. „A segédvégrehajtóra azért van sürgősen szükség, mert a gyümölcsérés és az aratás idején az adózó polgárok fizetőképessége a legnagyobb, ez időt a hatóságnak ki kell használnia az adók és a köztartozások erélyes behajtására, erre azonban a városi végrehajtó egyedül nem elegendő." 48 A magisztrátus végül az egyetlen megoldáshoz folyamodott: 100 000 korona kölcsönt vett fel a régóta tervezett városfejlesztési munkák megindításához. 1910 után pedig rendszeresen kapott a város államsegélyt is. (Ennek összege 1913-ban például 17 000 korona volt. 49 ) A kifejezetten helyi gondokon kívül természetesen az általános, országos gondok is jelen voltak Szentendre gazdasági életében. E gondok oka a helyi sajtó szerint „ ... az osztrák verseny és az a túlságos gazdasági liberalizmus, mely a mi anyagi érdekeink árán adott szabadságot az osztrákoknak". 50 Az országos és a speciális városi gazdasági nehézségek az egyszerű emberek apró, mindennapos gondjain mérhetők legplasztikusabban. Néhány jellemző idézet a korabeli szentendrei iratokból és sajtóból a lakosság helyzetéről: „Minthogy a helybeli lakosság... oly sajnos anyagi helyzetbe került, hogy a munkaképesek többnyire innen elköltözködtek, az itt maradottak pedig kereset hiánya miatt már most is ínséggel küzdvén, az aránylag kevés számú, jövedelmükben szintén fogyatkozást szenvedett vagyonosabbak segélyezésére utalván, és eszerint itt helyütt átaljános szegénség uralg." 51 ,,A korán és szokatlan szigorral bekövetkezett téli évszak e városban amúgyis nagy mértékben tapasztalható nyomort természetszerűleg csak növelte." 52 34
