Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Életmódvizsgálat egy budakalászi cukrászműhely működésének elemzése kapcsán (1919–1950)

kedni. Az óbudai Hegyesi- és Bökönyi-cégnél kapott munkát, ahol cukrászattal, mézeskalács-készítéssel és gyertyaöntéssel foglalkoztak. Itt sok új ismeretre tett szert, mert ez a műhely egészen más jellegű volt, mint Surányi Károly újpesti műhelye. Jellemző, hogy Berta Mihály csak háziszolgaként mert munkába állni. Hónapok elteltévei derült ki róla, hogy szakképzett cukrász. Amikor a mester elbocsátotta egyik segédjét, Berta Mihály segéddé lépett elő. Körülbelül másfél évet töltött a Hegyesi- és Bökönyi-féle cégnél. Innen Wochs újpesti műhelyébe került segédnek néhány hónapra. Itt ismerkedett meg a nagyüzemi termeléssel. (Előző munkahelyein manufakturális módszerekkel dolgoztak.) Wochs cukrászdája a szegénynegyedben volt, de a mester szerint ez nem jelentett nagy anyagi hátrányt: „A proli eszik-iszik, ha pénze van." Wochs mester nem kényeztette el az alkalmazottait. Volt idő, amikor a segédeinek csak kosztot és szállást adott, pénzt nem. Mégis sokan vállaltak munkát ilyen körülmények között is. Közben, amikor Berta Mihály a cukrásziparban munka nélkül maradt, viszsza-visszatért a textiliparba dolgozni. 1928-ban megnősült, felesége, Mangyik Éva a Klinger-gyárban dolgozott folyamatosan. Berta Mihálynak 1929-ben volt egy említésre méltó kísérlete: Szívós Ernő nevű társával együtt önálló üzletet nyitottak Csillaghegyen. Nehezen tudták összegyűjteni az üzlethelyiség bérét, a 100 pengőt. Elképzelésük nem vált valóra, mert nem ismerték eléggé az üzleti élet fortélyait. Berta Mihályt csak később oktatta ki egyik kollégája: „Egy üzletnek a helyét csak úgy lehet megválasztani, ahogy egy betörő megválasztja a betörés színhelyét: figyeli hónapokon, éveken keresztül. Olyan helyen, ahol nem forog a nép, nincs üzletelés."

13 A csillaghegyi üzlet rossz helyen volt, a nagy gyalogosforgalomtól két vasúti vágány és egy széles út választotta el. Ennyi akadályon pedig nem ment keresztül a közönség csak azért, hogy valamiért beugorjon a cukrászdába. Hiába hirdette nagy cégtábla a cukrászüzletet, kevés vendég tévedt be. Berta Mihály ezért megszüntette a társas viszonyt Szívós Ernővel, visszament a Klingerbe dolgozni. Azonban nem mondott le véglegesen régóta dédelgetett álmáról. „Takarékosan gyűjtögettem, gyűjtögettem, mindent kicsinyénként megvettem, és mikor láttam, hogy már minden együtt van, hozzáfogtam a bolthoz."

14 Igazolást kapott a honvédségtől, hogy katonakorában a szakmában dolgozott. Ezzel és a segédkedéssel eltelt idővel együtt megvolt a cukrásziparban eltöltött gyakorlata ahhoz, hogy iparengedélyt kérhessen. 1932-ben Berta Mihály Budakalászon kiváltotta az ipart: önálló cukrászmester lett. Sok munka, küzdelem, lemondás, csalódás előzte meg tehát az önálló cukrásszá válást Pest megyében. Természetesen nem volt jobb a helyzet az ország más területén sem. Érdemes összevetnünk Berta Mihály sorsát egy Budapesttől távol élő cukrászmester sorsával. Gál Imre sarkadi cukrász küzdelmei sok vonatkozásban eltérnek, de a lényeget illetően mégis hasonlítanak Berta Mihály sorsához. Gál Imre 1916-tól 1918-ig inaskodott Gyulán. Miután felszabadult, egy ideig mesterénél maradt segédnek. A budapesti helyzettől eltérően Békés megyében a Tanácsköztársaság hónapjai kedveztek a cukrásziparnak. Az ott élő parasztok egy részénél viszonylag sok élelmiszer felhalmozódott, a háborús viszonyok miatt értékesítési, szállítási nehézségeik voltak, ezért olcsó áron tudtak tőlük nyersanyagot vásárolni a cukrászok. Fogyasztókban sem volt hiány, mivel az ország délkeleti részébe korán bevonultak az ellenséges katonák. A tisztek — más szórakozási lehetőség híján — gyakori vendégei voltak a cukrászdáknak, tőlük származott a bevétel jelentős hányada. A Tanácsköztársaság leverése után 214