Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Asztalos István: Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Aszódon és a Galga völgyében I. (1919. júl. 31-ig)

tagjai az MSZDP-nek és valamelyik (főleg a fás- és a vasas-) szakszervezetnek. Szervezkedésük jele, hogy 1915 februárjában megalakult az üzemben a Vases Fémmunkások Szakszervezetének helyi csoportja. Elnöke a délvidéki származású Milodánovits Márton vasmunkás lett, aki szoros kapcsolatot tartott a budapesti nagyüzemek baloldali munkásvezetőivel.

61 A háború első éveinek hisztérikus nacionalista hangulatában — amelyet az MSZDP vezetői közül is sokan támogattak — a még gyenge aszódi munkásszervezet nagy akciókra nem vállalkozhatott. A szervezkedés hónapjai, évei voltak ezek. A világháborúban elszenvedett vereségek és szörnyű veszteségek, az életszínvonal rohamos csökkenése mind jobban fokozták az elégedetlenséget. A munkásosztály szervezettebb fellépésére azonban csak 1917-ben került sor. Ebben két körülmény játszott döntő szerepet. Ekkorra vált általánossá a nyomor, a háborúellenes hangulat, és a hatóságok visszaéléseinek és terrorjának felismerése; ekkor kezdte éreztetni a hatását az oroszországi februári polgári demokratikus forradalom, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Ebben az időben bontakozott ki a forradalmi szocialistákhoz tartozó szindikalista munkások Mosolygó Antal vezette kicsiny, de igen aktív és öntudatos csoportja.

62 Ehhez a gárdához tartozott Mikulik József is, aki hosszabb ideig volt az aszódi Lloyd-gyár főbizalmija.

63 A háborút elítélő és a békét sürgető budapesti munkásság mellé ebben az időben zárkózott fel az aszódi proletariátus.

64 Az 1917. május 23-i vasutassztrájk az aszódi járás területére is kiterjedt. A július 8-i országos politikai tömegtüntetéshez az aszódi Lloyd-gyár magyar, szlovák és német munkásai is csatlakoztak : „ ... Délután 3 órakor gyülekeztek a Kakashegyen. Innen vonult a majdnem ezres tömeg a Piac térre. Szatmári János magyarul, Bulejki németül, Muszil szlovákul, majd ugyanő csehül szólt a tömeghez: mindnyájan a békét és a demokráciát követelték. A tömeg soraiból elemi erővel tört ki a különböző nyelvéken a »Békét akarunk« felkiáltás. Az aszódi gyűlés táviratilag üdvözölte a budapesti munkásság százezres tömegtüntetését."

65 Ez a megmozdulás a lloydisták nagyfokú politikai érettségéről tett tanúbizonyságot, egyben a szervezettségüket és tervszerű tudatosságukat is igazolja. Különösen szimpatikus az megnyilvánulásuk, hogy forradalmi törekvéseik céljára nemcsak a magyar, de más nemzetiségű munkások megnyerésére is gondot fordítottak. Az árak 1917 őszén már egyre elviselhetetlenebb magasságokba szöktek. Az élelmiszerek és a gazdasági cikkek a háború előttinek háromszorosára, a ruházati cikkek ára pedig a tizenkétszeresére emelkedett.

66 Nyilvánvaló, hogy mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban arra törekedtek a munkások, hogy a bérüket emeljék. Ennek megfékezésére a Pest megyei alispán megtorló intézkedéseket helyezett kilátásba. Leiratában a következőkre utasítja a főszolgabírókat: „...tudomásvétel és alkalmazkodás végett közlöm azt, hogy minden oly munkabér követelés, mely... kézi mezőgazdasági napszám és szakmánybéreknél egyszázharminc (130) százalékkal nagyobb, mint amennyi abban a községben a háborút közvetlenül megelőző időben volt, indokolatlan nagy bérkövetelésnek tekintendő, tehát... a kihágás tényálladékát állapítja meg". Ezért „... a munkát jogtalanul megtagadó munkásokkal járjanak el, azokat közmunkára vezényeljék ki".

67 Érdekes megállapítást tett az ipari üzemekben tapasztaltakról is. „Több ízben beigazolást nyert, hogy amidőn ipari üzemek és egyéb vállalatok üzemükben katonai felügyelet alá való helyezésüket kérték, 130