Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Asztalos István: Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Aszódon és a Galga völgyében I. (1919. júl. 31-ig)

a kérelem indoka több ízben nem is annyira a munkáshiány, mint inkább az alacsony munkabérek fizetése volt... a vállalat lehetőleg ne fizessen kisebb béreket, mint aminőket a munkás azon a vidéken a mezőgazdaságnál kereshetne."

68 A rossz megélhetési viszonyok késztették az aszódi repülőgépgyár munkásait is arra, hogy beszüntessék a munkát és magasabb bért követeljenek. A gyár vezetői már tapasztalhatták a lloydisták erejét, ezért jobbnak látták a békés megegyezést. „ ... A gyár vezetősége az óra díjakat július l-ig visszamenőleg 300 000 ezer koronával önszántából megjavította."

69 Ez a diadal sem kényelmesítette el az aszódi proletárokat, hanem további harcra buzdította őket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nagyszerű példája a magyar munkásmozgalom egyre fokozódó balratolódását eredményezte. Az MSZDP-n belül jelentősen megerősödött a baloldal, fokozódott a forradalmi szocialisták aktivitása. Azokban a szervezetekben, gyárakban, városokban, ahol e két irányzat befolyása erős volt, ott a munkásság küzdelme, harca mind következetesebbé, céltudatosabbá vált. Aszód esetében is ezt tapasztalhatjuk. 1918 januárjában — az akadozó béketárgyalásokat sürgető — országos politikai sztrájk rázta meg a végpusztulásba siető királyságot. Az aszódi Lloydgyár munkásai január 18-án csatlakoztak a mozgalomhoz. Az aszódi járás főszolgabírója riadtan jelentette az eseményeket: „ ... a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Rt. munkásai Aszód községben 1918. év január hó 18-án sztrájkba állottak, s ezen körülményt nálam bejelentették. Egyben jelentem, hogy magánúton azon értesülést szereztem, hogy a munkások azt a közlést tették, miszerint a magyarországi munkásoknak fegyverük és muníciójuk van, mert a fegyvergyárban elszállítás alatt álló készlethez hozzá tudnak jutni, s a legutóbb szállítás alá került töltényeket gyutaccsal el nem látták, s így maguknak tudtak töltényt csinálni. — Egyben jelentem, hogy a munkások kijelentették, miszerint, ha élelmük elfogyna, úgy ők maguk fognak szükségletüknek megfelelő arányban élelmet requirálni, még pedig első sorban a gyár készleteiből, azután a legközelebbi uradalmak készleteiből. Eddig rendzavarás nem történt."

70 E nagy demonstráció után Aszód példája a környéken is követésre talált. A magyar mezőgazdaság páriái, a cselédek Túrán ismét sztrájkba léptek. „Aszódi főszolgabíró február 1-i távirata szerint a turai bérgazdasági összes gazdasági cselédek, mintegy százan, beszüntették a munkát azért, mert a konvenciómérésnél felesleg rekviráltatott. Hasonló esetek elharapózásának megelőzése érdekében kérem Nagyméltóságodat, méltóztassék főszolgabírót táviratilag legszigorúbb eljárásra utasítani azzal, hogy a helyszínre kiszállva, figyelmeztetés eredménytelensége esetén, kihágási eljárást nyomban folytassa le és ítéletét hozza meg." Ez a sztrájk — bár letörésére karhatalmat vettek igénybe — minden eddiginél hosszabb ideig tartott, és csak február 14-én ért véget.

71 Ebben az időben, 1918 februárjában került az albertfalvai repülőgépgyárból Aszódra Csiki Imre lakatos, aki a forradalmi szindikalisták Mosolygó Antal köré csoportosuló főbizalmik közé tartozott.

72 A Budapesten szerzett forradalmi tapasztalatai alapján, nemkülönben következetes, meg nem alkuvó baloldali magatartásával hamarosan a lloydisták vezére lett. A Vas- és Fémmunkás Szövetség VII. országos közgyűlésén már Csiki Imre képviselte az aszódi munkásokat. Felszólalásában szocialista irányú szakszervezeti tanfolyam létesítését sürgette. Javaslata szerint négyhetes tanfolyamokat kellene szervezni, azokon folyamatosan a különböző gyárak 2—2 küldöttét képeznék ki.

73 131