Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Alföldi Vilma: Vác munkásmozgalma II. (A Tanácsköztársaság)

Az általános mozgósítás eredményeként május 1-ére megszületett az igazán forradalmi hadsereg. Létszáma május közepén meghaladta a 100 ezer főt. Ez a forradalmi hadsereg szétverte az Abonyt és Szolnokot megszállva tartó ellenforradalmi erőket. Salgótarjántól északra pedig ellentámadásba ment át. A Vörös Hadsereg május 30-a és június 10-e között több ezer km

2-nyi területet szabadított fel. A Tanácsköztársaság sikerei felgyorsították az antant akcióit. A Szovjet-Oroszország maga is szorongatott helyzetben lévén nem tudott segítséget nyújtani. A nyugat-európai győztes hatalmak, tapasztalva népeik rokonszenvét a proletárforradalom iránt, egyre dühödtebben szervezkedtek a forradalom vérbefojtására. A Tanácsköztársaság a meg-megújuló külső támadások mellett súlyos belső nehézségekkel is küzdött. Az ország energiaforrásai a négyéves háború alatt nagyrészt kimerültek. A gyárak, üzemek nagy része az antantblokád miatt nyersanyaghiánnyal küzdött. A termelés akadozott: kihasználták ezt a gyárakban, üzemekben megbújt tőkés elemek, akik szabotázsakciókat szerveztek. Nehezítette a helyzetet, hogy a gyárakból a legöntudatosabb munkások mentek ki a frontra. A munkafegyelem bomlása nehezítette a hadsereg ellátását. A tanácskormány vezetői kénytelenek voltak országszerte kényszerszabályokhoz folyamodni. A nyári hónapokban kritikussá vált az ország élelmiszer-ellátása is. A parasztok termékeiket elrejtették a kötelező beszolgáltatás elől. A tanácskormány vezérkarában a volt jobboldali szociáldemokraták, különösen a kritikus helyzetekben — minden eszközt felhasználtak arra, hogy a Tanácsköztársaságot megbuktassák. „Legyetek szilárdak!" — üzente a magyar munkásoknak Lenin. „Ha ingadozás üti fel a fejét a szocialisták között, akik tegnap csatlakoztak hozzátok, a proletárdiktatúrához vagy a kispolgárság körében, nyomjátok el, könyörtelenül ezeket az ingadozókat. Agyonlövetés, ez a gyáva méltó jutalma a háborúban." A nemzetközi helyzet kedvezőtlenné válása, az élelmezési nehézségek megbontották azt az egységet, amely a Tanácsköztársaság kikiáltásakor létrejött. Városi-falusi kispolgárok eltávolodtak a Tanácsköztársaságtól. A földosztás elmaradása, a mezőgazdaság azonnali szocializálása megingatta a parasztságot. Hibás intézkedésnek bizonyult a kisipar és a kiskereskedelem államosítása és a szesztilalom tartós fenntartása. Az ellenforradalom erői, felismerve a helyzet nehézségeit, szervezkedni kezdtek. Az ellenforradalmi szervezkedés centruma Bécs, Arad és Szeged volt. A külföldre szökött tőkések és a nagybirtokos arisztokrácia Bécsben, a tőkés hatalmak támogatásával létrehozta az Antibolsevista Comitét. Az itthon maradt reakció a francia megszállás alatt álló Aradon, később Szegeden alakított ellenkormányt. Vácott nyílt ellenforradalmi szervezkedésről nem tudunk. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a városban állandóan tartózkodott a Vörös Hadsereg valamelyik egysége, valamint abban, hogy az ellenforradalmat támogató antanterők távol lévén — nem nyújtottak kellő biztonságérzetet a szervezkedéshez a Tanácsköztársaság váci ellenségeinek. A reakció számára célravezetőbbnek látszott a bomlasztás és a szabotázsakciók szervezése. Krieszháber Imre, a kötöttárugyár rt. termelési megbízottja szabotálta a termelést, és igyekezett lezülleszteni a gyárat. A Vörös Hadseregbe is befura115