Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Alföldi Vilma: Vác munkásmozgalma II. (A Tanácsköztársaság)

kodtak nem odavaló egyének, pl. John Rudolf, Jánosdeák Márton, Qbermajer József a Tanácsköztársaság bukása után beléptek a Baintner-féle ellenforradalmi különítménybe. A Tanácskormány, bízva az antant ígéretében, sajnálatos módon elfogadta a Clemanceau-féle jegyzéket, és kiürítette az északi területeket. Az antant azonban nem tartotta be ígéretét, s a román csapatok délről nem vonultak vissza. A Tanácsköztársaság túlerő áldozata lett. Augusztus 1-én Kun Béla a budapesti Munkástanács utolsó ülésén nem táplált illúziókat a Peidl-kormány fentmaradása iránt. Utolsó szavai a jövőhöz szóltak: ,,Egy érettebb proletariátussal fogunk új harcba kezdeni."

77 A Peidl-kormány szakszervezeti vezetőkből állt. Ez a tény nehezítette a tisztánlátást. Sokan azt hitték, hogy a Tanácskormány megdöntése ellenére a hatalom a munkásság kezében maradt. Napokba került, amíg ez az illúzió országszerte szétfoszlott. A váci direktóriumot váratlanul érte a Tanácskormány távozása. A zavaros időkben a váci vezetők sem látták tisztán, olyannyira, hogy a direktórium augusztus 6-ig hivatalban maradt. A Váci Űjság augusztus 6-i számában a tények logikája című cikkben a következőket olvashatjuk: „Magyarország augusztus 1-én megszűnt Tanácsköztársaság lenni. Az ország ügyeinek intézését olyan kormány vette a kezébe, amelynek tagjaira a szervezett munkásság és az egész dolgozó nép bizalomteljes várakozással tekint... Az új kormány tagjai munkások, a szocializmus régi harcosai, a szakszervezetekben kialakult, a szakszervezeti fegyelemben megedzett munkások. Az ő első feladatuk, hogy a rendet és a fegyelmet fenntartsák, az antanttal a tárgyalásokat megkezdték és az új helyzet felé az utat egyengessék."

78 Az illúzió hamar szertefoszlott. A szakszervezeti kormány fennállásának rövid ideje alatt felszámolta a Tanácsköztársaság legjelentősebb intézkedéseit. Megkezdődött a kommunisták üldözése, feloszlatták a forradalmi törvényszékeket, visszaállították a régi burzsoá bíróságokat, felszámolták a vörösőrséget, visszaállították a rendőrségeket, visszaadták a köztulajdonba vett házakat, hatályon kívül helyezték a Tanácsköztársaság lakbércsökkentő rendelkezéseit. Visszaadták a köztulajdonba vett ipari és kereskedelmi vállalatokat és nagybirtokokat. A szakszervezeti kormány bukása után nyilvánvalóvá vált, hogy a proletárforradalom ügye, legalábbis átmenetileg, elbukott. Kovacsik Mihály, a Direktórium elnöke augusztus 6-án átadta a város vezetését Zádor Jánosnak, a város volt polgármesterének. Zádor János a képviselő-testület újraalakuló ülésén elismerően nyilatkozott a váci direktórium munkájáról. ,,A váci munkásság a négy hónap alatt példásan megőrizte nyugalmát, fegyelmezettnek bizonyult, ebben bizonyára legnagyobb része vezetőinek volt, akiket a Direktórium élére állított."

79 Zádor János elismerő szavaira a képviselő-testület ülésén jelen levő Kovacsik Mihály válaszolt: „Bele kell nyugodni a változtathatatlanba, ha a Tanácskormány otthagyja a helyét az ország érdekében, akkor mi is, a Direktórium tagjai távozunk. A váci munkásság érett és komoly, meg fogja érteni az átalakítást és ismét megmutatja, hogy ismeri kötelességét."

80 Augusztus 6-án fejeződött be az északi frontról fegyelmezetten Vácon át visszavonuló 30 000 vöröskatona lefegyverzése. Ezután az ellenforradalmi erők 116