Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Novák László: Nagykőrös mezőváros önrendelkezése (az 1747. és 1817. évi statútumok)
Bár a vármegye felülvizsgálta a körösi tanács ítéleteit, jelentős befolyást nem gyakorolhattak annak működésére. A törökök viszont rendszeresen ellenőrizték a'Kőrösön történteket. 1597-ig kádi működött Kecskeméten, aki ezután Pestre tette át székhelyét, s helyette a szubasa évente körbe látogatta a területéhez tartozó helységeket. Tevékenysége Ballá Gergely krónikájából is kitűnik: „ ... a' Török-is minden aprólékos cselekedeteket, rossz magok viseleteket és szemtelenségeket, a' Körösi lakosoknak be-hunyt szemmel nem nézte, 's el-nem szenvedte, hanem azonnal, mihelyest meg tudta példásképpen meg-büntette, ámbátor a' Czubások a' kik ollyanok valának Budán', és Pesten', mint egy Szolgabírák itt a' Városban nem laktanak, de voltak nékik ollyan embereik a' Városbeliek közül a' kik be-mondották, nem-is pedig veréssel büntették a' Lakosokat, hanem erszényeknél fogva." 38 Ugyancsak a haszon érdekelte a halálos ítéletek esetében is, mert vérdíjat szedett a kivégzettek után a várostól. A török uralom után, a XVIII. század elején lényegében változás nem következett be a mezőváros bíráskodási rendszerében. A tanácsbelieknek azonban szükségszerűen képezniük kellett magukat, megkívánta azt a földesurakkal való pereskedés útvesztője, a mezőváros érdekében szükséges manőverezések. Ezért mondhatta Ballá Gergely, hogy a XVII. századi „Városbéli Tanátsbeliek nem ollyatén nagy tudománnyal és Prédikátori minéműséggel bírtanak a' mint a' mostani, nem lehet csudálkozni, mert az egész Ország nem a' oskolai Tudományoknak, hanem a' Marsnak Oskolája volt, minden koron' megszűnés nélkül .. ," 39 A XVIII. század elején megerősödő földesúri törekvés a város jobbágysorba süllyesztésére, veszélyeztette a mezővárosi szervezet létét, önkormányzati rendszerét. Erre szolgál bizonyságul az is, hogy a földesurak az úriszék alá igyekeztek rendelni a körösi jobbágyaikat. Az úriszék a gyakorlatban nem működhetett, ami azzal magyarázható, hogy állandó vita tárgyát képezte a jobbágyok kihez való tartozása. A Keglevichek — mint Nagykőrös legnagyobb földesurai — megkísérelték 1743-ban bíráskodásukat a városra kiterjeszteni. Keglevich József „Gróf által gyakorolni kezdett Űri szék miatt sok zűrzavarok esnek, midőn egyik peres az Űri székre, másik a' Vármegyére apellál", panaszkodott a körösi magisztrátus, amiért is kérték a grófot, hogy a nehézségek kiküszöbölésének érdekében továbbra is „Űri szék helyett a' fő Bíró ítélhesse a' Pöröket". 40 A kísérlet ellenére a bíráskodás is megmaradt a főbíró és tanácsa hatáskörében. Míg korábban a józan ész s a városérdek vezérelte őket az ítélkezésben, útmutatóként a biblia által megszabott erkölcsi normák, valamint a Tripartitum szolgáltak, a XVIII. században rögzítették már a városi rendszabásokat, amelyek a bíráskodás alapját képezték. A vármegye törvényszéke vizsgálta felül azokat. így történt ez 1712-ben is, amikor az „1712 dik Esztendei Martius 12 dik és ÍS 01 ^ napjain tartatott Törvény Széke, ezen Városnak nem csak az örökös el adások silennisatiojáról, hanem még némely más Tárgyakról való régi Rendszabásait is meg erősítette" — tudósít bennünket az 1817-es szabályrendelet bevezetőjében a körösi tanács. A valószínűleg korábbi gyökerű s használt „jogszabálygyűjtemény" 1747-ből ismeretes, amelyet Ballá Gergely nótáriusi minőségben írt le a tanácsülési jegyzőkönyvben, amely mintegy 'belső használatra készült, a vármegyei kurrensek, egyházi előírások, körösi szokások és szokásjog alapján. Erre utal a statútum bevezetője is, amelyben lerögzítették: ,,A' jó rendtartásnak és dolgoknak igasságos folyásának emlékezetére, a' Nemes és Betsületes Körösi Tanáts által, a' Város Nemes és Betsületes Lakossainál bé vett Szokásaik, mellyek nagyobb részént Országunk élő törvényeihez alkalmaztattanak, és itt mintegy Törvénnyé váltanak." Fő célkitűzése a statútumnak, hogy 180
