Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Feld István–Jakus Lajos–László Csba: Csővár

a várfaltól: a mészkő falazatban igen sok téglát is felhasználtak, valamint több megmunkált, sőt tagozott — tehát másodlagos helyzetű — vörös homokkövet is. (19. kép.) Ma csak a délnyugati sarok áll jelentős magasságban, az északi, erősen leromlott rész csak 2—3 m magasra emelkedik az udvarszint fölé. Arányi 1875ben készült rajza szerint ekkor még a nyugati fal teljes szélességben állt, a mai állapothoz képest legalább 3—4 méterrel magasabban. A déli fal jelentős szakasza 1954-ben omlott le, főleg a benne levő kürtőszerű lyuk (kandallókürtő?) : •; •--..• :•• ••••-. •--....-.•. ; ... . .: . • -.• . . л 19. kép. Az öregtorony délkeletről 20. kép. Az öregtorony a déli rész leomlása előtt (1930) kipusztulása miatt. (20. kép.) A jelenleg álló sarok vizsgálata alapján a torony eredetileg háromszintes volt, és később még egy szinttel megemelték. A földszintre az udvarról nyílott bejárat, az egy méter széles kapu kávái jól látszanak. Már az első emeletről nyílott az a kb. 1 méter magas ablaknyílás, melynek egyszerű déli kávája elég jó állapotban maradt meg. Ez az ablaknyílás Arányi rajzának tanúsága szerint 1875-ben még teljesen ép állapotban volt {Arányi ugyan helytelenül ajtónak határozta meg, és a vár bejáratát helyezte ide). A második emeleten újabb ablaknyílás kávája látszik, ez az ablak már Arányi idejében sem volt meg. Az eddig terjedő toronyrész délnyugati sarkát nagyméretű fehér mészkő kváderek alkotják, a legfelső, harmadik emeleten viszont vörös homokkő kváderekből képezték ki a sarkot — ez minden valószínűség szerint későbbi építkezésre utal. Szintén később épült a belső vár falához az északi épületszárny nyugati végénél egy 9X6 méteres lekerekített sarkú külső védőmű. Vékonyabb falai mintegy két méter magasan állnak, bennük kiromlott lőrések figyelhetők meg. 25