Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Feld István–Jakus Lajos–László Csba: Csővár

Csak a keleti szélső helyiség udvari bejárata maradt meg: a téglából kialakított keleti ajtókávát és a vörös homokkő küszöb felét jó állapotban bontották ki a tereprendezés során. Az egyes helyiségek közötti átjárókra utaló nyomok nem maradtak, a két keleti szélső helyiség közös falában viszont egy szemes kályha kőből-téglából kialakított alapozása került elő. A helyiségsor padlószintje a maival egyezett. A nyugati részen ez több helyen a természetes sziklafelület. Az épületszárny keleti részéből a déli falszorosba zuhant épületfaragványok, a nyugati részről a ciszternába került kövek a mázas padlótéglákkal együtt egy díszesebb kivitelű épületre utalnak. Arra nincs semmiféle adatunk, hogy ez emeletes épületszárny lett volna, de mind földszintes, mind pedig emeletes épület elképzelhető. A faragványok alapján valószínűsíthető kápolnát — a ciszterna helye, valamint az épületszárny közepén feltételezett várkapu miatt — e szárnyban csak az emeleten tudjuk elképzelni. A közel téglalap alakú várudvaron ma változó vastagságú, legfeljebb félméteres törmelék található. Keleti részén egy mintegy 2 méter mély, szabálytalan, sziklába vájt gödör figyelhető meg, vagy egy szikla verem, vagy pedig újabb kori bolygatás eredménye. A nyugati részén találjuk a mai állapotában is monumentális ciszternát, mely kissé a déli épületszárny alá nyúlik. (18. kép.) Valószínű tehát, hogy az épületszárny megépítése előtt vésték a sziklába a 4 méter belső átmérőjű, téglával kifalazott kerek vízgyűjtőt, később azonban ma már elpusztult felépítménye — kútháza — az épületszárnyhoz támaszkodott. A ciszterna 32 X 14X5 cm-es téglákból rakott, függőleges fala a jelenlegi terepszinttől mért 2,5 m mélységben kezdődik, ettől felfelé kissé visszaugró, erősen lepusztult, vegyes falazat található, valószínűleg az egykor boltozott felépítmény kezdete. A függőleges fal ma további 3 métert követhető, a vízgyűjtő alsó részét az 1954. évi kitisztítása óta újból teledobálták kövekkel. Az egy sor téglát a ma látható részeken közvetlenül a szikla mellé falazták, agyag vagy más vízzáró anyag nem figyelhető meg a kettő között. Az udvarról nyílik a bejárat az öregtoronyba. A 3,5 X 6,5 méter belméretű, közel kétméteres falvastagságú torony már nem a laposabb sziklaplatóra, hanem annak elég meredeken eső szélére épült, délnyugati sarkát ezért széles, ferde támfallal kellett megerősíteni. Már ez is későbbi építésére utal, az pedig, hogy délkeleti sarka egyértelműen elválik a nyugati várfaltól — az északkeletit törmelékkúp borítja, ezért nem vizsgálható —, ezt kétségtelenül bizonyítja is. (A falelválás az 1958. évi aláfalazás miatt kívülről nem látható.) Anyaga is elüt 17. kép. A déli szárny maradványai 18. kép. A ciszterna 24