Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
fél év múlva a molnár legényeké. Fentebb említettük, hogy 1851-ben panaszt tettek a főcéh ellen. Kiscéhük megszüntetésekor céhládájukat pénzükkel együtt elvették, s arról azóta sem számoltak el. Ügy érzik, eljött az ideje ismét annak, hogy lerázzák a céhmesterek atyáskodását és gyámkodását. Tanácskozás engedélyezését kérik kiscéhük megalakítására. Megválasztott szószólójuk, ügyük képviselője Horváth András, ráckevei származású molnárlegény. Nős, családos, közel negyvenesztendős. 1849-ben felségsértés vádjával 16 hétig vasban raboskodott Győrben, a katonai kaszárnyában. Súlyosabb büntetés várna rá, azonban „ki nem derűivén a bűn", szabadon bocsátják. Következő év húsvét táján Tótfalun ismét elfogják, mert „azt híresztelte volna", hogy Bem és Kossuth már átlépték a határt. Ujabb hat hétig a hírhedt Újépületben raboskodik Pesten. Kiszabadulása után Vácra kerül, s hamarosan a legények vezetőjüknek tekintik. Követeléseiket vele tolmácsoltatják a céhben. A mesterek hallani sem akarnak kérésük "teljesítéséről. Válasz: munkabeszüntetés. A molnárcéh azonnal a főszolgabíróhoz fordul, kéri, hogy Horváth, „a legénység szószólója", mint csavargó s mindenütt hely nélkül levő s lázítgató molnárlegény a városból kitiltasson, a legénység pedig megfenyíttessen. A kérvényhez egyben csatolják Horváth vándorkönyvét. A szolgabíró döntése: a város küldjön ki bizottságot, a panaszt vizsgálja meg, a netalán vétkeseknek talált egyéneket jelentsék fel hivatalánál. A legények kiscéhet nem alakíthatnak, tanácskozást engedéllyel tarthatnak. Horváth mellett állnak főleg a vándorlegények, sok viszont a molnármester fia, rokonsága, így nehezebb az egységes fellépés. Egy hét múlva mégis súlyosabb a helyzet. A céh újabb folyamodványban vázolja a történteket : „ ... mikép a helybeli legénység összeesküvést formálván, műhelybe beállani nemcsak vonakodik, hanem az azt tenni akarókat szándékosan le is beszéli, mi végett is a helyben tartózkodó vándorló legényeket 8 napok alatt a műhelyekben való állásra, az ellenszegülőket pedig 14 napok alatt a városbóli kiköltözésre köteleztetni kéri". Közben a molnárlegények hatósági engedély nélkül gyűlést tartottak, öszszeszólalkozás következtében Horváthék megsértették a vármegyét. A céh feljelentésére Horváthot és Papp Jánost letartóztatják. Közben a város beadja jelentését, melyre nemcsak a főszolgabíró, de a császári és királyi megyei főnök is felszólította. A főszolgabíró jóváhagyja a legénység pénze felett teendő számadást. Elrendeli, hogy a város számszakilag vizsgáltassa felül, s egyhónapi határidő után véleményezve terjesszék fel hozzá. Kilencnapi fogság leteltével Horváthot hazájába visszautasítják, Papp Jánosnak büntetésül betudják a 8 napi fogságot s szabadon engedik. A legények pénzéről megtartott elszámolás után — melyet három városi szenátor végzett — úgy határoznak, hogy 100 Ft-ot pesti takarékba tesznek, a maradék 4 ft 19 kr-t pedig arra rászoruló, elnyomorodott molnárlegények között kiosztják. A békesség azonban ezzel nem állt helyre. Június közepén néhány molnárlegény lisztlopás miatt a városházára kerül letartóztatásba. Feladójuk Joó János molnármester. A bajbakerültek barátaik pártfogását élvezik. Egy szombat este cigányokkal muzsikáltatva egész 11 óráig „devernáltak" az utcán le s föl, ablakok alatt, s virradatkor Joó házának falán feliratot találtak: „Ha még máma se ereszteted ki a legényeket, hát a házad fog égni Istenemre mondom." Másnap éjszaka Joó János malmába bizonyos egyének csónakon beeveztek, az ott tartózkodó legényre az ajtót rácsukták, a malmot fúrni és elsüllyeszteni akartak. A legény éberségének, bátorságának és a segélyre érkezett szomszédoknak köszönhették a terv meghiúsítását. A merénylők megfutottak anélkül, 236
