Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
hogy felismerték volna őket. A vád négy molnárlegény ellen irányul. Közöttük szerepel Horváth András és Ferenczi György. Az utóbbi ellen külön feljelentést tesznek a mesterek gyalázásáért. Horváthról bebizonyosodott, hogy abban az időben Pesten tartózkodott, csak napok múlva tért onnan vissza. Vádolják viszont azzal, hogy a váci molnármesterek ellen a legénységet majd egy éve folyamatos ingerültségben tartva mindinkább felbujtogatja. Magát a megyét rágalmakkal illette, a büntetést magának kereste. Jelenleg ismét Vácra kerülve, molnárlegény cinkostársait felbujtogatva azok Joó János malmát több helyen kifúrva, azt bosszúból elsüllyeszteni akarták. Súlyosbítja bűnüket, hogy a molnárlegény is elpusztulhatott volna a bezárt malomban. Június 30-án megtartott tanúkihallgatáson Horváth tagadja, hogy köze lenne a tetthez. „Annyi bizonyos, hogy én a váci molnárlegénységnek kiválasztottja voltam, de hogy nem nyertünk a mesterek ellen, arról nem tehetek" — vallja. A többi is tagad, alibit igazol. A tett idején malmukban tartózkodtak, legalábbis azt állítják, s tanúval bizonyítják. Július 6-án a céhgyűlésen Simon Gábor főcéhmester előadja: „Tekintetes Cs. kir. járásbíróság által részszerint lisztelidegenítés, részint malom átfúrás gyanújával terhelt helybeli molnárlegények, akik állandó büntetés után szabadlábra bocsajtandók lesznek; nehogy a céhben a szükséges rendet ugyanazok később megzavarhassák, hogy alattomos bosszújuknak a céhtagok bármelyike kitéve légyen; annálfogva a közérdek és személyes biztonság tekintetéből indulva azoknak jövő alkalmaztatásuk s illetőleg ártalmatlanná tételük felett intézkedést tétetni kíván." A céhtagok határozata név szerint felsorolt kilenc legényre szól: három a városból örökre, három egy évre kitiltásra javasolt, három pedig soha a céhbe be nem fogadható. Aki mester vagy malmosgazda ezt megszegné, az annyiszor 20 pengő forint büntetést fizet. Horváth Andrást július 10-én Ladomerczky Imre járásbíró, befogatása idején felül még kétheti, vasban kitöltendő fogságra ítéli. Vácról családostul, őrizet alatt szülőhelyére örökre kiutasítja, a városi kapitány 48 óra alatt, őrizet mellett, szokott módon elkísértesse. Horváth az ítéletet nem fellebbezte meg, hanem azzal megelégedve a fogságot kiállotta. Szabadulása után nem várta meg kitoloncoltatását, hanem a városból eltűnt, „itt hagyván nyomorúsággal küszködő feleségét és gyermekeit". A járásbíró jelenti szökését a megyei főnöknek, s hivatkozik a főszolgabírói tudósításra, mely alapján az ítéletét „kimondani köteles volt". Horváth nevével többé nem találkozunk Vácon, a mestereket nem fenyegette lázítás. 54 Váci molnárok származása, anyagi helyzete A céhalapítás idején, családnevükből következtetve, a váci molnárok közül 10 magyar, 9 német és 3 szláv eredetű. Püspök- és Káptalan-Vác lakói abban az időben nagyobbrészt német telepesek, Kis-Vác lakossága színmagyar. így oszlik meg számuk is a céhben, melyben vezető szerepet a XVIII. század második felében Püspök-Vác molnárai vitték. A jegyzőkönyvet egy időben németül vezették. 1841-ben 19 magyar, 9 német és 6 szláv nevű molnár él Vácon. Az utóbbi ötven év alatt a német és szláv eredetű molnárcsaládok elmagyarosodtak, ahogy a város többi idegen származású lakója. A molnároknál, mint más iparágban, a mesterség öröklődött apáról fiúra. Régi molnárfamília Vácon a Nyáry, Együd, Kurdi, Kozma. Közülük kerültek 237
