Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
Remekelés Nevében kifejezi a szó értelmét: valami szépet készíteni, alkotni. Ez a kézművesmesterségekben egy-egy tárgy elkészítését jelentette. Azt gondolnánk, hogy a molnárremek lisztőrlésből állt, azonban tőlük nem ezt követelték, mert ahhoz nem kellett kézügyesség. A molnárok egyben értői voltak az ácsmesterségnek, hiszen a malom elpusztult alkatrészeinek pótlásáról folyamatosan nekik kellett gondoskodniuk. A malmot is maguk készítették, mielőtt külön mesterséggé nem fejlődött a hajómalom-készítés. A mesterek sorába remekelkészítéssel lehetett bejutni, ezt azonban megelőzte a remek feladásának kérése. A céhgyűlés színe előtt a folyamodó legény kérését a céh tagjai megvizsgálták. Vándorkönyvében ha igazoltnak találták a 3 évi vándorlást, ha erkölcsi viselete ellen nem merült fel kifogás, további akadályt nem támasztottak a remekfeladásnak. Különben meg kellett váltani pénzben a hiányzó éveket. 1842 j ben még olyan megszorítást is szerettek volna, hogy előtte az uradalomtól és a városi tanácstól letelepedéshez és mesterség szabadon folytatásához engedélyt kérjen a remekelést tenni kívánó, s ennek elnyerésével lehessen csak beiktatni a céhtagok sorába. Két esztendő múlva olyan követelménnyel találkozunk, hogy a remekelőnek legalább V2 malma legyen, s erről szóló okmányt mutassa be, „mert remeket malom nélkül elkészíteni nem lehet". 1857-ben már 4 Д malomtulajdonnal is megelégednek. 37 A megkívánt malomtulajdon korlátot szabott tehát a céh tagjai szaporodásának. Az Iparrendtartas kiadása után, 1851-től a remekfeladást kérőktől megkövetelik a malomjogosítványt, illetve az üzletengedélyt. A céh kikötötte, hogy ameddig ezt meg nem szerzik, a mesterek közé történő bekebeleztetésük függőben marad. A remekfeladással együtt kijelöltek két bizottsági tagot a mesterpróba időszakonkénti ellenőrzésére, annak felmutatásához pedig, vagyis megtekintésére öt bíráló tagot küldött a céh, s arra a céhbiztost szintén meghívták. Remek elkészítésének követelményeit először 1850-ből találjuk: 1. A remekelő helyszínen az oda kirendelt kiküldöttek előtt az öreg kerékbe egy fertály fogat köteles készíteni és befaragni. 2. Kis kerékbe hasonlóan egy fertály fogat beilleszteni. 3. Nagy korongba egész orsókat. 4. Kis korongot tányérostul, orsókkal együtt úgy, hogy ezen munkának végbeviteléhez asztalos vagy esztergályos kézi munkákat felhasználni meg nem engedtetik, hanem maga a remekelő köteles azt bevégezni. 5. Keresztvasat bevágni. Mindezeknek tökéletesítésére segítségül egy legénynek szabadon való választása megengedtetik. 38 Nyolc év múlva annyiban módosul a követelmény, hogy az öregkorongon rajzot készít a remekelő, ahol az öregkorong vas, ott csak orsót tisztít. A remek elkészítésére 1843-ban Veszelovszky Józsefnek *Д évet tűznek ki. Az 1838. évi privilégium 24. cikkelye szerint csak egyszer kell remekelni. 1853ban a helytartótanács, hivatkozva az Iparrendtartás 216. §-ára, megköveteli az egyik helységből másikba költöző mesterek újbóli kötelező remekeltetésre szorítását. Erre gyakorlatban nem került sor, hiszen Vácott hivatkozhattak a korábbi privilégiumokra. Nem mindenütt szabtak egyforma követelményt a remek elkészítésénél. A XVIII. században még szigorúbban vették, mégis kevesebb hibát követtek el a remekelők. A XIX. század közepétől majdnem minden esetben megállapítanak remekhibát a bizottság tagjai. Az sincs kizárva, sőt valószínű, hogy ezt szán224
