Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
A legények adósságainak behajtása, büntetése A céhgyűlés 1829-ben foglalkozik a büntetések behajtásával. Mivel számtalan legény büntetése befizetését évről évre halogatja, a kiszabás utáni első céhgyűléskor köteles befizetni, vagy helyette mestere, malmosgazdája „a legelsőbb méretendő vámjábul adósságát kimérni és az érdemes Czéhnek legénye helyett eleget tenni rendeltetik". A nős legények 1821-ig búzájukat ingyen őrölhették. Ezentúl a céh megtiltotta, s az ingyen őrlő legényt 5 ft-tal büntették, ha mestere megengedte, az 10 ft-ot fizetett. Erre azonban konkrét példát nem találtunk, sőt még a legutolsó, 1941-ig működő Hevér-malom segédei is ingyen őrölték keresményüket. Molnárlegényt a céh kiutasíthatta a városból, ha mesterét elhagyta, máshoz szegődött, vagy magaviselete botránkozást okozott. így járt 1803-ban Bakai János, azonban mestere enyhítésért a hatósághoz folyamodott. 35 A kiutasítást ugyanis a céh javasolta, a város hatósága pedig végrehajtotta. 1826-ban Kmetti Antalt nem védte meg mestere, mivel őt megbecstelenítette, híre nélkül kiállt malmából, azért egy esztendeig a munkából kitiltották és vidéki helyre „maga kenyerét keresni küldték". Egy legényt 1835-ben 12 pálca ütésre és a városból kitiltásra ítélnek, de az illető inkább a céh büntetése alá veti magát, csak „becsületes kundschaftet kaphasson", mintsem tiltakozzon a többi legénnyel együtt a szigorú büntetés miatt. Kátai Mihály felmondás nélkül máshoz szegődött, egy évre a városból kitiltották, alkalmazását a céh büntetés terhe mellett megtiltotta, ennek ellenére ezután három mester alkalmazta, ezért mindegyiket 2—2 ezüstforintra büntették. 1851-ben a járásbíróság kilenc molnárlegényt elítélt börtönbüntetésre lisztelidegenítés, malomátfúrás gyanúja és lázítás miatt. Szabadlábra bocsátásuk után a céhmesterek félnek alattomos bosszújuktól, azért kérik kiutasításukat a városból. 36 1780-ban az összeírt legények száma 24, öt év alatt 33-ra növekszik, 1845ben pedig 63. A váci molnárcéh 1848. I. 9. és 1873. jún. 22. között 127 legényt szabadított fel. Harmadoslegények Harmadoslegények a vám harmadát kapták. Ezekre a városi tanács 1802ben szintén úgy rendelkezett, hogy helyettük hetibéres legényeket kell tartani, így megszűnnek a vámolási visszaélések. Napszámoslegények Vácon a malmokban dolgoztak napszámos molnárlegények is, ezek leginkább a kiöregedettek. 1795. szeptember 27-én a céhgyűlés meghatározta fizetésüket: „Szent Mihály napjátul fogva (esztendőnként) Szent György napjáig fizetődjön kész pénzben 35 dénár és adódjon napjára 3 meszely bor, Szent György napjától fogva Szent Mihály napjáig légyen fizetések 40 dénár és adódjon napján 3 meszely bor, de mind azáltal őszi időben, téliben és tavasziban azon órától tartsák magukat, melyekre az ács legények regulázva lesznek." 223
