Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Novák László: Nagykőrös mezőváros önrendelkezése (az 1747. és 1817. évi statútumok)
Ilyen vegyes rendelkezések láttak napvilágot pl. 1767-ben is, amikor kijelentette a tanács, hogy „A' ki három Esztendeig a' maga szőllejét paliaggá hadgya, mivel az mind a' mélt. és T. N. földes Uraságk', mind a' Városnak mind magák' a' Gazdák' káros, tőlle el vétettetik, ha maga el nem adja", „Minden Gazda Ember Sellérnek idevalót fogadjon bé es nem vidékit: mert ha ollyat fogad a' Tanács híre nélkül; meg büntettetik", ,,A' tilalmas Árkokon kívül senki szántást ne tegyen, és Bírák Uraimék hírek nélkül Kertet ne fogjon: mert annak rendi szerént meg fog büntettetni", vagy pedig azt, hogy ,,A' Város béli Koldusokk' csak szerdán és szombaton lészen szabad koldulniok" stb. 45 Mivel Nagykőrösnek sikerült elhárítani a jobbágysorba süllyedés veszedelmét, az „ex usu" proporcionális per eredménytelenül végződött, hasonlóképpen az „ex jure" folytatott pereskedés is, a mezőváros — anyagi helyzetéből eredendően —, sorra megválthatta egyes földesurainak körösi birtokait, sőt még közeli-távoli puszták megvételére és árendálására is futotta erejéből. 46 Ez a győzelem koronázta meg a körösiek közel egy évszázados küzdelmét, s hangsúlyozza a mezőváros egységét, tökéletes szervezetét, sajátos jogállását és birtokviszonyait. Eddig a körösi tanács — mivel a város bérelte és zálogolta a körösi birtokaikat — a földesurai képviselőjének vallotta magát, s ugyanúgy gyakorolhatta a hatalmát, élvezhette a haszonvételeket, mintha a város maga is testületileg nemes közösség, földesúr lett volna. A nemesi birtokok örökös megvásárlása a várost valóságosan is földesúrrá avatta. Kőrös mezővárosa a megváltozott jogi viszonyok következményeként alkotta meg új szabályrendeletét. A tervezet 1817. augusztus 10-én készült el, amit a vármegyének kellett felülvizsgálnia és jóváhagynia. Ez meg is történt 1818. április 3-án, s törvényerőre emelkedett a városi statútumok gyűjteménye. Eltérően a korábbi gyakorlattól, az egyes rendeleteket szakaszokba csoportosították. Tisztázták a földbirtoklási viszonyokat, rendszabályozták az eladást, földcserét, előírták a zálogolás, az örökösödés rendjét. Különös tekintettel foglalkoztak a leányok kiházasításával, valamint az özvegyasszonyok házassági jutalmával, a móringgal. Szabályozták a föld birtoklásának rendjét is, kizárták annak lehetőségéből a rideket, a városból elköltözött embereket stb. A pusztai birtokokra nézve külön szakaszban foglalkoztak az árendálás, zálogolás feltételeivel. A földbirtoklás alapján határozták meg a körösi polgárok kötelességeit, teherviselésüket és szolgálattételüket. Külön foglalkoztak a pusztai földhasználat után esedékes kötelezettségekkel. A negyedik szakaszban gyűjtötték össze a lakosság peres, ügyes-bajos dolgainak elintézéséhez szükséges rendelkezéseket: mit intézhet el a főbíró, s hogyan kell lebonyolítani a pereskedést. A közigazgatás szervezetét is rendszabályok beiktatásával tökéletesítették. Ekkor rögzítették az évszázados gyakorlatot, hogy a főbíró és második bíró, valamint az adószedő, árvák atyja, nótárius tisztségviselők mellett tizenkét tagból álló szenátus működik, fele-fele arányban nemes és nem nemes polgárokkal. Szabályozva a város adminisztrációját, előírták, hogy a város négy kerületének megfelelően nyolc-nyolc „értelmes" polgárt jelöljenek, akik mint választott polgárok segítik a tanács munkáját, s a különböző rendeleteknek a lakosság felé közvetítésében, megértetésén fáradoznak. A főbírói hivatal tehermentesítése érdekében hozták létre a tizedszenátori tisztséget is. A nyolc tizedszenátor kötelességévé tették a lakosság kisebb szóbeli panaszainak elintézését, a tanúkihallgatást, az örökösödési osztozkodások lebonyolítását stb. Ugyancsak ekkor állították fel a harmadik nótáriusi állás átszervezése útján a „Város Fiskálisának Hivatalát", amelynek fő feladata volt őrködni a város földesúri jussai felett. 182
