Bakay Kornél: Honfoglalás és államalapítás-kori temetők az Ipoly mentén (Studia Comitatensia 6. Szentendre, 1978)
186 BAKAY KORNÉL szláv helység- és dűlőnevek, s itt körülbelül ugyananynyi a magyar, mint a szláv helységnév." 259 A rendelkezésünkre álló embertani adatok összegezését a 185. oldalon közöltük. Szem előtt tartjuk az alábbi figyelmeztetést: „Eddigi] történeti embertani kutatásaink alig jogosítanak fel olyan messzemenő következtetések megtételére, Tftint azt általában megtették és teszik ma is a kutatók. Az eredmények téves túlértékelése vagy alábecsülése igen gyakori jelenség." 260 Az antropológiai adatok összehasonlítása és öszszegezése sem mentes a hibalehetőségektől, 261 ezért csak annyit tehetünk, hogy jelezzük az Ipoly felső folyásvidékén élt X—XII. századi népesség főbb jellemzőit és a X. századi magyar fejedelemség, illetőleg a XI. századi magyar királyság egykori területén élt népcsoportok közötti egyezéseket és különbségeket. A szob—kiserdei temető egykori népességénél a mongolid és a mongoloid vonások domináltak, a letkési temetőknél viszont az europid nagyrassz volt jellemző. Az europidon b'ölü I mindhárom temetőnél jelentős a Cro-magnoidok részaránya, s egyúttal igen alárendelt a rövidfejűek gyakorisága. 262 Az eddig megvizsgált embertani sorozatok 263 alapján a szob—kiserdei népesség döntően mongolid és mongoloid vonásokkal rendelkezik, amely vonások általában nem tiszta formában mutatkoznak. 264 Hasonló vonásokat mutat még a benepusztai, az ókécskei, a nagykőrösi, a törteli, a tömörkényi, a bashalmi embertani anyag. A Dunától északra mongo'lidturanid-szibirid jellegzetességeket mutat a galgóci, a szeredi, a nemeskosúti, a mo'lnosi, a nemesócsai, a nagykeszi, az imelyi, a naszvadi, a gényei és a persei temető antropológiai anyaga. 265 Az embertani kézikönyvekben és összegező értékelésekben 266 hangsúlyozzák, hogy a X. századi magyarság vezető rétegére a turanid, uráli, pamiri és egyéb rövidfejű elemek jellemzőek, az ún. középrétegben főleg a mediterrán, nordoid és pamiri raszszok vannak képviselve, míg a X-XI. századi köznépre elsősorban a mediterrán, a nordoid és a Cro-magnoid a jellemző. A fentiek szerint a szob-kiserdei és a letkési temetők egykori népessége túlnyomórészt a magyarság embertani vonásait viselte magán, jóllehet a temetőket létrehozó családok némelyikére ettől eltérő, talán 259 BAKÁCS 1971 33 2óo! BRY-KRALOVÁiNSZíKY-NEMESKiÉRI 1973, 41. 261. LllPTÁK 1957, 254. - LOTTERHOF 1974, 138. 262. Az embertani adatok pontosabbá tételében K. Éry Kinga nyújtott segítséget, amelyet ezúton is köszönök. 263. ÉRY 1968/a, 173-196. 264. KISZELY 1970/a. 265. VLCBK 1954, 80-84. 266. LIPTÁK 1957, 216-217, 251. - LIPTÁK 1975, 134-135. Ll'PTAK 1977, 237 sitik. 267. PERÉNYl 1972, 93. 268. Történetileg kifogástalannak tartom Deér József megfogalmazását: „A X—XI. századi Magyarországon a közösségbe tartozásnak csupán egyetlen ismérve van, a fejedelmi-királyi hatalom és ellátás alá tartozás. A a helyi lakosságra jellemző rassztípus-jegyek jellemzőek. Történetileg lehetséges, hogy ez a „helyi lakosság" a X. században még nem beszélt magyarul, bár az írott forrásokban a „XII. századig sehol sem szerepelnek Magyarország nem magyar nyelven beszélő népei." 267 Ez a lehetőség azonban mit sem változtat azon, hogy az Ipoly déli völgyét megszálló magyarság vezető rétegének a kezében volt a hatalom, s végső soron mind a magyarok, mind a nem-magyarok a magyar fejedelmi, illetve később a magyar királyi hatalom alattvalói voltak. 268 Nem jelentéktelen szociális különbségek meglétére gondolhatunk a patalógíikus elváltozások minőségi és mennyiségi adatai alapján. Betegségek Szob-Kiserdő Letkés I. Rachitis 2 13 Osteomalacia 2 11 Osteoporosis 1 5 Osteosclerosis — 7 Osteodystrophia — 2 Bár a szob-kiserdei temetőből a lehetséges öszszes fognak mindössze 26,8%-a maradt meg, 269 feltűnő a caries-es fogak alacsony száma, mindössze 4,2%. Ugyanebből a korból való altlommatzschi szláv temetőben a fogszuvasodás aránya 27,4%. 270 Úgy vélem, helyes lehet az a megfigyelés, hogy az ún. Bjelo-Brdó-i temetők és telepek főként mezőgazdasági környezetre (les agglomerations agricoles) mutatnak, 271 s a X-XI. századi lakosság többsége azonos szokásokhoz és kulturális hagyományokhoz alkalmazkodott. Ljubinkovic néhány következtetésével 272 azonban nem értünk egyet, hiszen nemcsak ,, a nyelv és az életmód, kulturális és történeti tradíciók, viselkedési és erkölcsi normák, (hanem) az öltözködés, ételek, italok, mindennapi megszokás . . . együtt általában egy natio közösségét jelentette a középkor fogalomrendszerében." 273 Helyesen állapítja meg Anton Tocik: „Die sog. Belo-Brdo-Kultur repräsentiert im Karpatenbecken pine völlig neue Kultur, nicht nur in Bezug auf das Material, namentlich des Schmuckes, sondern auch hinsichtlich der geistigen Kultur — des Bestattungs»nép«, a »magyarság« körét a királyi hatalom mindenkori rádiusza szabja meg: magyar e korban mindenki, fajra, nyelvre és származásra való tekintet nélkül, aki a magyar király hatalma" alatt él." DEÉR 1934, 105. Vö. SZŰCS 1972, 36, 38, 70. 269. KISZELY 1970/a. 270. COBLENZ 1970, 470. - A csontlágyulás egyik lehetséges oka a szervezet D-vitamim ellátottságának a zavara, így a tünetek magas aránya arra figyelmeztethet, hogy az egykori lakosság táplálékaiból a zsírban oldódó D-vitaminok hiányoztak. Vö. LENGYEL 1972. 271. LJUiBINlKOVlC 1961, 180. 272. LJUBKNlKOVlC 1961, 184. 273. SZŰCS 1972, 40.
