Bakay Kornél: Honfoglalás és államalapítás-kori temetők az Ipoly mentén (Studia Comitatensia 6. Szentendre, 1978)

HONFOGLALÁSKORI TEMETŐK AZ IPOLY MENTÉN 187 ritus -, die nicht von heimischen Traditionen ausgeht."

274 El nem vitatva Szőke Béla érdemeit és elhatárolva magunkat az őt nem objektíven bírálóktól,

275 csatlakozunk Sós Ágnes véleményéhez,

276 aki Szőke Béla öszszegező munkáját sematizálónak tartja. A régészeti anyag ilyen kategorikus etnikai szétválasztásra nem alkalmas, hacsak figyelmen kívül nem hagyjuk a hódító magyarság és a meghódított helyi népesség biológiai, gazdasági és kulturális kölcsönhatását.

277 A Kárpát-medence IX. századi népességéről sokkal többet tudunk annál, mint ami a régészeti tanulmányok nagyobb részében tükröződik. A kutatók egy része — bár elismeri a szlávok jelenlétét — az avarság tömegeinek továbbélését tételezi fel.

278 Végeredményben azonban úgy tűnik, mintha „tabula rasa", mintha 274. TOÖIK 1973, 355. 275. RUTTKAY 1976, 367. 276. SÓS 1973, 179. 277. FEHÉR 1957, 269. - BARTHA 1965, 196. - JANKUHN 1976, 2, 20-22. - VERES 1977, 257. - LÁSZLÓ 1978, 104-105: a szerző itt félreértett adatok alapján von le egészen abszurd következtetéseket. 278. A „kettős honfoglalás" első ismertetésekor a bizonyító érvek között szerepelt 4 térkép (LÁSZLÓ 1970, 48-64.), amelyeket így kommentált a szerző: „...valamennyi térképem vázlat jellegű és igényű, mindegyiken lehetne javítani, finomítani . .. mégis megmaradtam — a nagy számok törvényét észben tartva — az egy-két évtizeddel ezelőtti állapotnál, mert az új lelőhelyek nem hoztak lényegében újat a térképen . . ." (LÁSZLÓ 1978, 43. - LÁSZLÓ 1970/a, 164.) A helyzet azonban korántsem ilyen egyértelmű. A térképek forrásai közül Csallány Dezső könyve 1956-ban jelent meg (lezárva: 1955ben), a Szőke Béla szerkesztette leletkataszter anyaggyűjtését pedig 1959. december 31-én zárták le. így — kerekítve — éppen egy negyed évszázaddal ezelőtti állapot adatai kerültek térképre, mégpedig ún. sematikus vaktériképre, melyek 1. erősen torzítanak, 2. a térkép jelzetei gyakorlatilag ellenőrizhetetlenek. Bizonyos vagyok benne, hogy László Gyulának pontos alaptérképéül vannak, de ezekéi: mindeddig nem tette közzé, jóllehet szándékában áll. A „kettős honfoglalás" egyik fő pillére az az elgondolás, mely szerint az avar és a magyar településterületek kiegészítik egymást. Ennek bizonyítéka lenne az 1. és a 2. térikép. A ma ismert régészeti adatok azonban ezt a feltevést egyáltalán nem támogatják. (FODOR 1973/a, 121. - MADARAS 1975, 45-46.) Ha azokat a területeket veszem szemügyre, amelyeken az elmúlt másfél évtizedben magam is ásatásokat és anyaggyűjtéseket végeztem, nagyon is egyet kell értenem Bóna Istvánnal, aki ezt írja: ,,. . . az ásatási és topográfiai eredmények orra figyelmeztetnek, hogy a »fehér foltokkal« mindig óvatosan kell bánnunk." (BÓNA 1971, 175.) László Gyula például csak az Ipoly felső vidékét jelöli meg úgy, mint ahol a honfoglaló magyarság jelentősebb tömegei megtelepedtek, holott 1964^1971 között Szob és Ipolytölgyes között több, mint 300 X-XI. századi temetkezést tártam fel. A szob—kiserdei magyar temető pedig világosan bizonyítja, hogy a domb délnyugati oldalán fekvő nagy sírszámú, ún. későavar temető egyrészt nem érte meg a X. századot, másrészt az egykori avar, majd a későbbi magyar település határterületei teljesen egybeestek. A Balaton déli oldalán, Somogy megyében az 1. számú térkép 5 lelőhelyet jelöl', ezzel szemben 16 avarkori temetőt ismerünk, s közöttük olyanokat is, ahonnan magyar emlékanyag is ismert (Somogyaszaló, Zselickislak, Somogyvár, Zamárdi). (BAKAY 1973, 6. és BAKAY 1975/b, 296-310. - BAKAY 1975/a, 43-54.) Számos esetben az avar és a magyar temetők között néhány km-nyi távolság van; Balatonle'Ile—IrmapusztaBalatonboglár (avar); Kéthely-Ba laton berény (avar) = 10 km; Kéthely-Fonyód (avar) = 15 km; Tengőd-Hékútpuszta-Kánya (avar) == 4 km; Törökkoppány-Tapasztói temető—Andocs (avar) = 10 km; Törökkoppány -Somogyacsia (avar) = 8 kim; Karód—Andocs (avar) = 8 km; Szőlősgyörök-Gyugy (avar) = 1 km; Fiad—Kérpuszta-^Andocs (avar) = 7 km; Somogyvár—öreglak (avar) = 3 km; Somogyvár—Somogyvámos (avar) = 3 km; Somogyaszaló—Magyaregres (avar) = 1 km; Kaposvár—Petőfi u.-Kaposvár—Cseri dűlő (avar) = 4 kim; Kaposvár-Stromfeld A. u.-(Kaposvár—Toponár és Fészerlak (avar) = 5—6 km stb. A felsorolt lelőhelyeket a helyszínen személyesen ellenőriztem, ásatást végeztem Zamárdiban, Somogyváron, Somogyvámoson, Törökkoppányban, Balatonfelién, Tengődön. A régebbi lelőhelyekre vö. FEHÉR-ÉRY^KRALOVÁNSZKY 1962, 46-47., 318., 525., 788., 853., 889., 1056., 1156., 1238., 1239. tételt. Pontatlan és hiányos Veszprém megye lelőhelytérképe (MRT l-IV. Bp. 1966-70.) és Békés megyében sem követhető a kigondolt elv (Gyula, Szabadkígyós, Gerendás, Gádoros magyar temetők és a csorvási, orosházi és székkutasi avar temetők). László Gyula közzétett térképei tehát illusztrációnak sem felelnek meg. Madaras László így fogalmazott: „László Gyula ama felismerése, hogy a griffes-indás lelőhelyek és a honfoglaláskor! magyarság szállásterületéi nagy tömbjeikben kiegészítik egymást, csak résziben fedi a valóságot. Semmiképpen sem állja meg a helyét ez a megállapítás az Alföld, de főleg a Duna-Tisza közén, a Maros—Kőrös—Tisza által határolt területéken, valamint a Tisza felső folyásának vidékén." (MADARAS 1975, 45.) A hibalehetőséget még csak tetézi az, hogy a régészeti térképeknek az egyidejűleg egymás mellett létező településeket kellene tartalmazniuk, egyébként a településikép nem reális. (Vö. H. JANKUHN 1976, 277.) Mivel a „kettős honfoglalás" elméletét most kizárólag módszertani szemszögből vizsgáljuk, további történeti kérdések taglalása helyett egy másik aggodalmunknak adunk hangot. Lehet-e, szabad-e különböző régészeti adatokat, jelenségeket „szabad képzetkapcsolás" útján interpretálni? László Gyula feltevésének egyik lényeges pillére az a hipotézis, mely szerint a griffes-inda s csoport egy 670 táján bevándorolt új etnikum. Maga is érzi ennek a kérdésnek alapvető jelentőségét (LÁSZLÓ 1973, 178.), magától értetődőnek tűnne hát, ha az újabb kutatások során felmerült ellenérvekkel is foglalkozna. De csak ilyen „érvekkel" találkozunk: ez a vélemény „a megoldatlan kérdések özönét idézné fel". (LÁSZLÓ 1978, 116. LÁSZLÓ 1978/b, 185.) Egy másik munkájában pedig eléggé meglepően arról olvashatunk, hogy „meg kell vizsgálnunk néhány mélyen belénk gyökerezett régebbi tanítást, amit nemcsak magom vallottam, de valamennyi magyar és közép-európai régész kivétel nélkül ténynek ismer." „...az aivarkori leleteket régészetünk eddig két nagy időrendi csoportba sorolta (egy közbeiktatott réteggel) : a préselt övű avarok hagyatékára, amelyet minden esetben az első avar századra kelteztek, és a griffes-inda

s csoportra, amelyről azt a tételt, hogy egy új nép beáramlását mutatja, én határoztam meg . .." „Régészetünkben beidegződött szokás tehát, hogy a préselt övek viselőit az 568-as avar honfoglalás népeinek tartják." ,,.. . a préselt övűeknek vannak »tiszta« temetőik, s vannak olyanok, amelyeknél a griffes-inda sokkal közös temető, de külön csoportba temetkeztek. Ezt én régebben — elfogadván magam is a préselt == korai hiedelmet — úgy magyaráztam, hogy az avar őslakosság, s az újon-