Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

Javult a helyzet az 50-es években, mikor Ipolyságról Kemencén, Vámosmikolán át 5 mérföldes „országos út" nyílt meg.

17 A vasúthálózatnak a 80-as években épített szárnyvonala, mely Csatáról Ipolyszalkán át Esztergomot Ipolysággal kötötte össze, az Ipoly völgyének alsó szakaszát, tehát éppen a szóban levő falucsoportot kikerülte, de legalább szekérrel vagy gyalogszerrel Tölgyesről, Kiskesziről Ipolypásztónál mégis elérhető volt.

18 (Bajta Garamkövesdnél kapcsolódhatott már előbb be a vasúti közlekedésbe.) A közösségi életben nagy szerepet játszó vallási élet is összekapcsolta e községek népét. Mindnyájan katolikusok voltak. Bajtának filiáléja Leled volt; 1942-ig felváltva volt a két községben a mise. Szálkának külön temploma volt, de Letkés és Kiskeszi anyaegyháza Tölgyes volt.

19 A keszibeliek minden második vasárnap „lagyikon" jöttek át Tölgyesre misére; aki szekérrel volt, az csak áthajtott a folyón, ha éppen nem volt áradás. A tavaszi áradás idején még 1937 és 1941-ben is Tölgyes köves út felőli részéből csónakkal közelítették meg saját templomukat. Az öregek még jól emlékeznek, hogy Kiskeszivel a forgalmat — egészen Keszi elcsatolásáig — egy, község fizette állandó révész bonyolította le. Összejárt e községek népe búcsúk alkalmával is: Tölgyesen pünkösdkor, Letkésen áldozócsütörtökön, Bajtán, Leieden Kisaszony napján, Kiskeszin Szt. Mi'hálykor (szept. 28.). A Szt. Mihály-napi búcsú volt a leányvásár. Eljártak egymás búcsújára, és együtt mentek a Garam menti Bénybe, a Veszprém megyei Csatka búcsújára is. Igen jó alkalom az ismerkedésre a malomba, vásárra, piacra járás. Az öt község fiatalsága — a vagyoni helyzetet szem előtt tartva — igen sokszor össze is házasodott; ilyenkor a lakodalom megint csak összehozta a szomszéd falubelieket. Palugyay a vármegye leírása során kiemeli, hogy a föld termékenysége a múlt század derekán az Ipoly és a Szikmeze völgyében „huzamaiban felül áll a középszerűn".

20 „Búza legtöbb és legszebb a folyóvizek termékeny völgyeiben terem."

21 „Szarvasmarhából az Ipoly völgy déli részién láthatni legtöbbet és szebbet ; s innen a lévai, báthi híres marhavásárokon többszáz marba adatik el",

22 de tartottak marhavásárt közelebb: Ipolyszalkán is.

23 A múlt század második feléről Gyürky Antal feljegyzi, hogy a piacok Esztergomban, Léván, Losoncon és Vácott voltak.

24 A múlt század végén s a századfordulón — emberemlékezet szerint — mind az öt község népe Párkányba és Esztergomba járt, elsősorban kirakodóvásárra, ahol az eladott termény árából mindjárt be is vásárolt iparos készítette holmit. Az országhatár megváltozása óta keresik fel a tölgyesiek és letkésiek a vámosmikolai országos vásárt, mert Esztergomot az új határvonal következtében körülményesebb és költségesebb úton érhetik csak el, ti. Szobig le kell kerülniük. A fiatalság pedig már Budapestre jár bevásárolni. Kevés az utalás az Ipoly alsó folyása vidékének XIX. századbeli iparára vonatkozóan. Minden valószínűség szerint az Ipoly menti malmokra is vonatkozott Palugyay általánosságban mozgó lesújtó véleménye: „...az itt fennálló, különben is rossz szerkezetű, kotyogó malmok említést sem érdemelvén, mert nagyítás nélkül mondhatni: miként e sok szép vízről rejtő megyében a legelső szükséget fedező, egy jó lisztőrlő malom sem létezik".

25 A malmok közül az Ipoly alsó folyásán 1962-ben már egy sem őrölt. Pl. Ipolytölgyesen még kettőnek is állt az épülete, de a felülcsapós Cserge-pataki már le volt szerelve, a szerkezete kézen-közön elkallódott; az Ipolyon levő Eged-malom sem dolgozott már, de felszerelése még megvolt. Az iparosok a múlt században elsősorban Selmecen tömörültek, a falvakra alig jutott belőlük: pl. a 18 „magyar szabóból" 16, a 6 gombkötőből 5 Selmecen 402