Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az erdő szerepe az Ipoly-völgy községeinek életében a jobbágyfelszabadítás után

gok előtt. Ugyanakkor a pénztárnok a pénzügyek állásáról is beszámolt. Az úrbéri testület hármas vezetősége döntött a csőszök (mezőőr, erdőőr) személye felett is. Az erdőőröket hivatalukban mindhárman ellenőrizhették, de a közbirtokosság bármelyik tagja bejelentést tehetett velük kapcsolatban. A csőszök feladata nemcsak az őrzésre korlátozódott, hanem alkalomadtán ők járták sorra a közbirtokossági tagokat, s hívták össze a közgyűlés résztvevőit. Bár az utóbbi időben dobolás vagy hangos bemondó útján szerezhették a közgyűlés összehívásáról tudomást. Az úrbérességi elnök a közösség képviselője volt, mind a község, mind pedig az erdész, jáger felé. Ugyanis a községen belül önálló testületet jelentett az úrbéresség. Az úrbéresség elnökének tárgyalási joga volt a község elöljáróságával, mert bizonyos ügyeket az elöljáróság tagjainak a beleegyezésével lehetett csak lebonyolítani. A köztudat élesen szétválasztja a község és az úrbéresség szolgálatában álló alkalmazottakat, már csak azért is, mert az egyik az egész község szolgálatában állt, s annak pénzén élt, míg a másik csak az úrbéresség tagjaitól kapott fizetést. Az úrbéresség minden tulajdonjoga ellenére nem egyedül gazdálkodott, saját erdejében. Államilag kinevezett szakképzett erdész biztosította — éppen az 1879. XXX. te. értelmében — a szakszerű és eredményes gazdálkodást az úrbérességi erdőkben is. Ö határozta meg, hogy miikor, melyik részek kerülhetnek kitermelésre. Az úrbéresség vezető testületének és időről időre egy-egy feladat elvégzésére megválasztott bizottságának tagjai csak igényüket, kérésüket terjeszthették az erdész elé, aki vagy figyelembe vette, vagy az erdő védelme érdekében esetleg elutasíthatta kérésüket. „Kiment egy választott bizottság, az megolvasta, hogy mennyi az idei, hogy mennyit szabad kivágni. Mert akkor is erdőgazdaság volt és be kellett tartani a rendet — megolvasta a kijelölt fát, azt osztán elosztották úgy, hogy kinek hány méter illetősége volt." Ugyancsak az erdész gondoskodott arról is, hogy május l-ig haza vigye mindenki a bizottság által .megjelölt fát. De az ezért járó büntetést, esetleges szankciókat már a közbirtokosság vezető testülete, s főként a közbirtokosság elnöke érvényesítette. Az erdész jelölte ki azt a területet, ahová az új csemetéket ültetni kellett, ö győződött meg a munka lelkiismeretességéről, ám a munka megszervezése, a közbirtokossági tagok egybehívása, a feladatok szétosztása az elnök feladata volt. „Vót a hegyoldalban — Hegyes hegynek hívják azt — egy faiskola bekerítve, hogy a vadak meg ne rágják. Oda minden esztendőn vót makk ültetve. Kis fák, mikor ekkorára megnőttek (vagy két araszra), akkor onnan ki lett szedve, tavasszal. És mindig akkor megvolt, hogy egy méter jog után hány kis fát kell elültetni. Vót úgy, hogy kellett egy méter után harmincat is. Osztán ha üres vót az erdő, kis tisztások, vagy valami vótak, aztán minden tavasszal utána pótolták. Vót egy erdész itthon, erdőőr vót az csak jobban, nem vizsgázott erdész, no, ez vót itten az úrbérességnek. És azt, hogy mikor kell menni az erdőre, azt az úrbérességi elnök határozta meg. Az erdész meg megmondta, hogy mit kell csinálni." ( Vámosmik ola.) Ez volt tehát az úrbéresség rendeletileg létrehívott szervezete, amely a közösség választott tagjai és az állami erdőgazdaság munkájának összehangolását lehetővé tette, s biztosította a szakszerűséget, érvényesítette a közakaratot és szabályozta az erdőhasználat egész rendszerét. Országosan hasonló szervezet mindenütt létrejött. Az egyes úrbérességek működésének rendjét azonban ezentúl helyi viszonyok, korábbi hagyományok sajátossá színezték. Mivel Magyarországon e kérdésnek meglehetősen csekély irodalma van, nem szándékozunk az Ipoly-völgy községeinek kialakult gyakorlatát más területekkel összehasonlítani. Hanem arra törekedünk, hogy a helyi kialakult viszonyokat jellemezzük, 73