Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor. Az Ipoly menti falvak néprajzi képe

Hálóhelyek (10., 11.) Ugyancsak a nagycsaládi együttélés rendjére vonatkoznak az éjszakai hálóhelyeket vizsgáló kérdések. Csak Tésán kaptunk olyan adatot, amely szerint a család nőtagjai és a kisgyerekek a férfiaktól külön, a ház hátsó (fűtetlen) szobájában aludtak. A fiatal párnak padláson vagy istállóban való alvásánál Bernecebarátiból, Vámosmikoláról, Kemencéről, valamint Ipolytölgyesről, Perőcsényből (csak nyáron) van adatunk. Érdekes viszont az a kemencéi megjegyzés, amely szerint gyakran az öregekkel együtt aludt a fiatal pár azért, hogy ne legyen mindjárt gyerekük. A különalvást Vámosmikolán a család nagy létszámával indokolták. Építkezés (12., 13., 14., 15.) Ebben a témakörben négy kérdés szerepel, amely az építkezésre vonatkozó ismereteknek csak egy kis részét öleli fel.

14 Az ágasfát ugyanezen a néven vagy egyszerűen ágas néven ismerik Bernecebarátiban, Perőcsényben, Vámosmikolán, Ipolytölgyesen és Letkésen. Az első szobában a mestergerendát támasztó oszlopról Tésán és Vámosmikolán tudtak. Tésán oszlop volt a neve és mécses lógott rajta. Vámosmikolán szobaágas, illetve oszlop a neve és szerszámokat, ruhafélét és egyebeket akasztottak rá. Kemencén egy adatközlő támattyúnak nevezte, amin ruhaféle, szerszám lógott és feljegyzéseket írtak rá. A szobai kemencéről a területen szinte mindenütt tudnak, azonban sehol sem a szobából fűthető, hanem konyhai tüzelésű és füstelvezetésű. Bernecén a kemence helyi neve kályha. Szemeskályhákra (kemencékre) emlékeznek más falvakban is. Tésán, Perőcsényben, Vámosmikolán és Ipolytölgyesen él a siska elnevezés. Vámosmikolán a kemencét nevezték még búbosnak, Ipolytölgyesen kürtösnek és búbosnak, sőt gurullyónák. is. A konyha-'szobai tüzelőberendezés több fejlődési fázison ment keresztül és a típusok is változatosak. Erről részletesen Sándor Ildikó önálló tanulmánya számol be kötetünkben. Mezei bölcső (16.) A vizsgált terület minden falujában ismerték 'és rendszeresen használták azok, akik a mezőre magukkal vitték a kicsi (járni még nem tudó) gyermeküket. A négylábú (1., 2., 4., 7., 8.) és háromlábú (1., 3., 5., 8., 9., 10.) változat egyaránt elterjedt. Az elnevezése is figyelemre méltó: Berneoén hintaja, másutt hintó a neve. Teljes egészében házilag készül, erős lepedővásznat használtak hozzá. Letkésen ugyanezt a vásznat használták a házban is a gyerek elhelyezésére, amikor is szövött madzagon a gerendáról lógott a hintó. Pincék (17.) Valamennyi faluban jelentős volt a szőlő a filoxérapusztításig. Bél Mátyás írja Nagybörzsönyről: „...mezei munkával foglalkoznak, gabonát termesztenék és szőlőt nevelnek. Mindkettőből szép hasznot húznak, de elsősorban a borból, mert szőleik szépen teremnek és nemes bort szolgáltatnak" (Bél, 1977. 157.). A szőlőtermelés mértékéhez kapcsolódóan mindenütt jól megépített pincékkel, ún. „présházas lyukpineékkel" találkoztunk, rendszerint a szőlőkben vagy azokhoz közel, hegyoldalakban, egymás mellett sorakoztatva (4. kép). Bernecén a templom körül, korábban pedig a Kecske-hegyen; a barátiak 634