Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó Sándor: A Börzsöny-vidék helytörténeti adattára

Tölgyes birtokában. II. Ulászló király Bakócz Tamás esztergomi érseknek zálogosította el Tölgyest, aki 1522-ben Damásd várával és a hozzá tartozó Helemba, Letkés és Szob községekkel együtt az esztergomi káptalanra hagyományozta. Mohács után a káptalan birtokában marad, illetve a török kiűzése után visszakerül hozzá. Az 1526 előtti jobbágynevek Bakács szerint azt bizonyítják, hogy magyar lakosságú. Az előforduló nevek: Wagó (Hagyó), Luce, Choka, Ányos, Denthary, Polgár, Czoka, Gerebes, Hágó, Zabó, Horváth, Paldy, Sagy. Megjegyzi azonban, hogy már a XVI. sz.-ban szláv eredetű dűlőneveket is említenek itt. Már a korai források olyan községként említik, amelyiken fontos út vezet keresztül: az Ipoly völgyéből Selmecbányáig tartó, 1230-ban például ennek az útnak Ságizsidód (Tölgyes)—Kemence szakaszát, majd a Duna vonalát Egeggel összekötő: Tölgyes—Vámosmikola—Visk—Tompa—Egeg irányú utat. 1462-ben a Letkés—Tölgyes és Szálka—Tölgyes utat. 1715-ben 12 jobbágyot és 8 zsellért írtak itt össze, kik közül 14 magyar, 6 szlovák. 1720-ban összeírt 21 jobbágyból 16 magyar és 5 szlovák. Lakosai 1715ben, illetve 1720-ban 90, ill. 176 köblös szántót, 47, ill. 44 kaszás rétet, 50, ill. 81 kapás szőlőt műveltek. Fényes szerint a helységnek 415 r. k. vallású lakosa van, nagy szarvasmarha-, ló- és juhtenyésztése. Földesura az esztergomi káptalan. Ugyanez Palugyay szerint is. Statisztikai adatok: I. Év lakos magyar német szlovák izr. egyéb nem beszél lakóház 1869. 436 1850. 424 423 1880. 433 414 1890. 474 1900. 532 1910. 510 1920. 588 1930. 567 1941. 562 1949. 587 1960. 509 1965. 489 19 81 97 150 146 II. Év lakos róm. kat. ág. ev. reform. izraelita 1850. 1880. 424 433 423 425 62