Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor. Az Ipoly menti falvak néprajzi képe

STUDIA COMITATENSIA 5. Szentendre, 1977. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból BÖRZSÖNY NÉPRAJZA IKVAI NÁNDOR (Ferenczy Múzeum, Szentendre): AZ IPOLY MENTI FALVAK NÉPRAJZI KÉPE (A „felderítő kérdőív" tanulságai) A táj néprajzi képének felvázolásához a tudomány különböző részterületeit érintő adatsorozatot (egy kérdőíves felmérés eredményeit) sorakoztatjuk fel, a teljesség igénye nélkül keresve választ az itt honos néprajzi jelenségekre.

1 Mivel tájunk, az észak-magyarországi terület nagy társadalomkutatásának, az ún. palóckutatásnak a körébe esik, általános néprajzi tájékozódáshoz ennek a kutatásnak az alapkérdőívét használtuk fel, hozzájárulva egyúttal ezzel az összegezéssel a lassan kibontakozó kutatási eredményekhez. A jelen tanulmánykötet az ún. „nagypalóc", valamint az „alföldi", „kisalföldi" nagytájak közötti átmenet jellegzetességeit kívánja ezen az Ipoly menti kistájon belül felvillantani. Az eddigi eredmények azt tükrözik, hogy a területünk 3—4 északi faluja a palóc, a déli falvak főleg a kisalföldi, de bizonyos mértékben alföldi jellegzetességéket őriznek. Ezt bizonyítják a településtörténeti, viseleti stb. adatok is, és többé-kevésbé mindegyik szerző levonta a következtetéseket a hovatartozás kérdésében. A jelenleg ismertetésre kerülő anyag a kérdőív 57 kérdésére adott válaszokat veszi sorra és összegezi a begyűjtött adatokat. A címszavak után zárójelben a kérdőívben szereplő kérdések számait tüntettük fel. A válaszok értékelésekor a szöveges elemzést tartottuk az elsődlegesnek, mivel a térképes feldolgozás 10 falu esetében nem hozhat kellő eredményt. A közölt néhány térképlap a leginkább ábrázolható jelenségeket rögzíti, ós — úgy véljük — egyúttal megvilágítja az egyes falvak helyét és szerepét a tájban. Ez a földrajzi egység (az Ipoly bal partja) nem jelent néprajzi egységet. Részben a folyó jobb partjához kötődik erősen, másrészt pedig a fent említett jellemvonások figyelhetők meg. Mindezeket a sajátosságokat tovább bontja a jelen levő szlovák és német nemzetiség, valamint a még lényegesebb vallási elkülönülés. Ez a terep abban a tekintetben kiváló, hogy az egymásra hatások mennyire élnek és alakulnak. Az egységes földrajzi környezet tehát nem takar önálló arcot. A Börzsöny a falvakat az Ipoly hoz szorítja, pedig már sok erdőt kiirtottak, ós az egykori természetes völgy már évszázadok óta tágul. A közlekedés a folyó mentén bonyolódik, szinte láncra fűzve a falvakat északról délre. A folyó, a népek érintkezésében sohasem volt akadály, hanem inkább összekötő kapocs. Ezt az elvet ez a táj is bizonyítja. Ebből következően — mivel csak a bal partot volt szerencsénk kutatni — néprajzi megállapításaink mindvégig féloldalasak lesznek, amelynek tükörképe a jobb part, amelyet az adatközlők állandóan emlegetnek, és az onnan ideszármazott (főleg) asszonyok többször megelevenítenek. Ezt a 40627