Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor. Az Ipoly menti falvak néprajzi képe

tételt igazolja a szomszédos Szlovákiában folyó kutatás is, amelynek egyelőre mi még nem sok eredményét ismerjük, amit tudunk, azt az elsősorban az ennek a területnek szánt Slovensky Národopis számból ismerjük.

2 A fent elmondottak — a folyó két partjának etnikai azonossága — nem új megállapítások. Rögzítendőnek véltük azonban azért, mert néhány eredmény még ilyen kérdőíves feldolgozásban is furcsán, csonkán jelentkezik (kereskedelem, exogámia, endogámia, tárgyi világuk kapcsolódása, táji munkamegosztás stb.). A vizsgált terület új gazdasági élete, egyensúlya (és egyúttal új arca is) tulajdonképpen csak a legutóbbi évtizedekben, a termelőszövetkezetek megalakulásával, megerősödésével rendeződik. Dóka Klára itt közölt tanulmányában a nagytáj elevenedik meg, szinte földrajzi és politikai korlátok nélkül.

3 Szabó Sándor adatai érzékeltetik ezt a sokirányú összetartozást, kapcsolódást.

4 A jelen néprajzi kutatás (a kötet valamennyi cikke és ez a felmérés is) körülhatárolja azokat a jelenségeket és jellemzőket, amelyek a rendelkezésre álló módszerrel kikutathatok voltak. Az időpont, amelyet minden kutató megragadni igyekezett, az a századforduló első évtizede; amikor a hagyományos és az új (az iskolázottság és a racionális gondolkodás) éppen a legnagyobb keveredés időszakát éli, amikor az első háború előtti évek viszonylagos nyugalmát élvező feudálkapitalizmus a kiteljesedés időszakát éli falvainkban. A jelen összefoglalás a kérdőív sorrendjét követi, ebből következően nem monografikus teljességű, sok lényeges problémát nem is érint. A gyűjtés egyenetlensége is érződik néhány falunál. Az egyes kérdőíves témakörök összegzésekor a kötetben közölt tanulmányok megállapításaira is figyelemmel voltunk. Népesség (1., 2., 3., 5.) A vizsgált tájon két falu vallotta magát egyértelműen palócnak: Bernecebaráti és Kemence. Vámosmikola lakói csak kisebb részben mondták magukat palócnak, míg a többi falvakban egyértelműen elutasító volt a válasz. Érdekes viszont, hogy a vizsgált 8 falu mindegyike palócnak mondta a fenti kettőt, sőt a déli falvak Tésát és Perőcsényt is ide sorolták. A kemencéi és a bernecebaráti adatközlők az egész Ipoly mentét palócnak tartják. Érdekes jelenség, hogy a falvak lakóinak tudatában elhomályosult a származásukkal kapcsolatos ismeret, nem tudják legtöbbször, hogy honnan költöztek be, milyen népességmozgás érte községüket a történelem folyamán; főleg a közelmúlt eseményeire emlékeznek.

5 Tésán az Alföld területéről beköltözött cselédekről, gulyásokról szólnak. Vámosmikolán, Ipolytölgyesen a Szlovákiából áttelepült magyarokat és a birtokosok által betelepített családokat tartják számon. A gyűjtőmunka során magunk is tapasztaltuk, hogy nagyon sok Szlovákiából áttelepített magyar él a vizsgált falvakban. Mint kiderült, ezeknek a családoknak ez a második magyarországi tartózkodási helyük, és az 1950-es években kerültek ide a baranyai, tolnai egykori német falvakból, első telephelyükről. Az említett családok szinte mindegyike az Ipolyon túlról való. Az azonos táj, a szokások, az itt élő rokonok vonzották őket ide. A néprajzkutatók kérdéseire adott válaszaik megerősítették az etnikai egységre vonatkozóan korábban mondottakat. Kemencén érdekes eredettörténet él, amely szerint kohor (kazár) törzs leszármazottjai és a magyarok bejövetele óta itt élnek ezen a helyen a többi palóccal együtt. 628