Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

V. Igaz Mária: Énekes játékok az Ipoly környékéről

laha együtt játszottak, mégis bizonytalankodtak, hallásukkal meg határozottan baj volt (Letkés). Harmadik módszer: a természetes csoport. Ez alatt a régi típusú közös munkaalkalom értendő, amely egyben szórakozás is, és ahol a gyűjtő szinte „véletlenül" volt jelen. Ilyen volt Kemencén a tollfosztó, Perőcsényben a szőnyegszövés. Mint az előbbi esetben, itt is könnyebben juttatták egymásnak eszébe a kérdezett, vagy éppen spontánul előjövő játékokat. A közös éneklés is könynyebben ment, a tempó, hangsúly is természetesebb volt. A változatok azonban összemosódtak, sőt néha az adatközlők sem voltak fel jegyezhetők. Korosztályokra sem volt különíthető az ilyen vegyes és közben is cserélődő társaság. • ' Végül: a gyermekek segítsége a gyűjtésnél. Ezt a módszert minden mellett régóta alkalmazzuk. A játék mozgását gyerekek segítségével mutatták be az adatközlők: kézen fogták őket, táncoltak velük stb. Vagy a lakásban, a családban levő kislányt kérték erre, vagy a gyűjtő hívott magával egy-egy érdeklődő gyermeket, esetleg az iskolában állította be, tanította az adatközlő (Kemence). Persze nehézség itt is van. Nemcsak az öreges és a gyermeki mozgás közötti különbség miatt — ez annak idején is megvolt, amikor még így tanították a játékot a szülők, nagyszülők —, hanem mert a mai gyermek számára idegen ez az anyag. Míg annak idején csak ilyen mozgásformákat láttak maguk előtt a gyermekek, ennek — a felnőttek táncának — alapformáját igyekeztek elsajátítani a játékban, ma csárdást sem lát a kislány a felnőttektől. Az óvodában tanult játékok is sokszor idegenek a számukra. (Jó néhány egyéb tényező teszi a játékok gyűjtését szinte a legnehezebbé a néprajzon belül, azonban ezeknek kifejtésére itt nincs helyünk.) Csupán annyit még: a játékok olyan elemei, mint a gesztus, mimika, a hangulat, a tempó vagy az igazi játékosság, de még inkább: a gyermekközösség utánzó, alakító, tanuló és variáló kedve és képessége: felidézhetetlenek már a század elejének tájáról. Az emlékezet kihagyása öreg korban oka lehet némely játék eltűnésének vagy új variációknak, kapcsolódásnak. A rendszerezésről Az alábbi kis tanulmány nem csupán az Ipoly mentén még fellelhető játékok bemutatására szorítkozik. Kísérleti bemutatója kíván lenni annak a rendszerezési módnak, amelyet 1952—58-ban dolgoztam ki a Népművészeti Intézet országos népijáték-gyűjtési akciója kapcsán. Ez az elemző rendszerezés előadáson hangzott el és sokszorosítva jelent meg 1967-ben, jelenleg a Néprajzi Lexikon játékcímszavai tartalmazzák. A rendszerezés itt nem mutatható be egészében, csupán alapelveinek felhasználása. (Lényegében azonosak a ma strukturalizmusnak nevezett módszerrel, amely azonban akkoriban még nem volt nálunk közismert.) A nagy előd, a Magyar Népzene Tára Gyermekjátékok című kötetének hatalmas rendszerezése — amint az benne is olvasható — a továbbfejlesztést várja. Sajnos, nem valósult meg még máig sem az országos gyermekjáték-kataszter amelynek pedig alapjait a Népművészeti Intézetben leraktuk annak idején s így igazán modern módszerekkel, lyukkártyarendszerrel ez a fejlesztés még várat magára. Gyermekjátékaink összetettek, több műfajból állók, amit nem mondhatunk el jóformán a néprajz, népművészet egyik ágáról sem. A dallam, szöveg, mozgás szétbontva és magukban elkülönítetten rendezve nem adja a belőlük össze519