Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

V. Igaz Mária: Énekes játékok az Ipoly környékéről

álló gyermekjátékokat. Előbb deduktív módszerrel kell alkotórészeikre, minél kisebb elemekre bontani őket, majd ismét párhuzamba állítva, induktív módszerrel kell felépíteni a rendszert. Alkotórészeknek nevezzük az énekes játékok szétválasztható, összetevő műfajait: a dallamot, mozgást, térformát és szöveget. A további elemzés még több összetevőhöz, elemhez vezet. A dallam már az alig lejegyezhető recitálásnál kezdődik, jellegzetes játékdal. Legkisebb egysége az ütempár, hangkészlete a la-dó hexachord. Ösi dallamok, középkori egyházi énekeken, régi és új stílusú népdalainkon át, sűrűn megjelennek a játékdalokban töredékekben és az előbbi gyermekdalformát felvéve. (A gyermekek maguk alkották, saját közösségükben ilyenre mindenütt a világon.) A játékdallamok hatalmas rendszerét alkotta meg Kerényi György a Magyar Népzene Tára I. Gyermekjátékok с kötetében. A dallamrendszer, a szövegek és a játékok menete azonban nem mindig fedik egymást, ez okozza a rendszer bonyolultságát. A játékok szövegei rendkívül összetettek, sokszor értelmetlen töredékekből, furcsa szóalkotásokból állnak össze. Ezek a töredékek már elfeledett varázsigék, balladák, lakodalmas énekek vagy talán színjátékok emlékét őrzik áttekinthetetlen változatosságban, szinte minden rendszert nélkülözve. Eredetüket kereshetjük, megpróbálva archetípusokká visszailleszteni őket — azonban a hozzá tartozó egykori játékról már nem tudhatunk. Tartalmuk néha jól kivehető, máskor alig érthető. A játék vizuális megjelenési formája jóval határozottabb és kevésbé változékony, így rendszerezésre alkalmasabb. A mozgással függ össze a leghatározottabb elem: a térforma, további tartozékai a felállás, kartartás vagy összefogózás. Maga a mozgás pedig iránnyal, lépéssel, tánclépéssel, sebességgel, gesztussal jellemezhető. Mindez valamelyest összefügg a szöveg tartalmával, sokszor jelzi a játék lényegét: a csattanót (pl. párválasztás vagy szétválás). A cselekmény, a játék talán legfontosabb alkotórésze, tulajdonképpen a tartalomból és a mozgásformából együttesen adódik. A cselekmény pedig a színjáték jellemzője, ezért úgy is mondhatjuk, hogy az énekes játék valamiféle kicsiny népi színjáték vagy egykori, nagyobbnak maradványa. A játszókat ezért is nevezhetjük szereplőknek: bizonyos határozott színjátszó, utánzó feladatuk van a játék egyes helyein, szakaszain. Mindezek alapján összeállítható egy játékleírás váza, az alkotórészeket és elemeiket jelzésekkel is egyszerűsítve, magyarázattal tisztázva. Az elemek, a változatok felsorolása már magában hordja a típusok kialakulásának lehetőségét. A gyűjtött játékokat tehát nem az elmondás vagy a játékmenet sorrendjében írjuk le, hanem beillesztjük a megadott vázba, amely természetesen a játék menetét is adja. A játékleírások tehát egy-egy típus kitöltéséből állnak. A gyűjtött játéknak az elmondás alapján beállított, esetleg rekonstruált formája egybevágó a másik hasonlóval, így egyetlen egységes leírás szükséges csupán róluk. A részletekben, elemekben viszont megvannak a különbségek, amelyek a variációkat adják falunként jelölve. Vizsgált anyagunkban tehát így az összehasonlítás is megtörténik, a típuson belüli variációk egymás mellé kerülnek. Különösen a szöveg változatai jelennek meg világosan a sorok egymás alá írásának módszerével. Az érdekesebb adatokat eredeti szöveggel, az adatközlő megjelölésével csatoljuk az „Adatfelvétel"-ben. A játékok ilyen elemzése folytán már létrejön az egységes szempontok ki520