Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma
nére is), hogy őket nem a németek, hanem a zsidók ölték meg Auschwitzban. Hasonlóan a II. világháború harcai idején teljesen elvtelenül a pillanatnyi érdeknek mindent alárendelve élte át minden falu az itteni súlyos harcokat. S előbb a németeket, majd a szovjeteket fogadták ugyanolyan módon. Alkalmunk volt elbeszélgetni egy olyan asszonnyal, aki a termelőszövetkezet szervezésekor, 1950ben elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot, majd hirtelen kilépett, ismét viszszalépett, s nem volt képes felfogni, hogy mikor mit csinál. Mindig a pillanatnyi helyzetet vette alapul a szokásos módon. E tekintetben nem ő az egyetlen. Ha mindezeket összehasonlítjuk tapasztalataink alapján egy Szatmár megyei, Szolnok megyei vagy hajdúsági parasztember vagy közösség magatartásával, nagy különbséget találunk. Ott bizonyos csoportoknak ezekben a kérdésekben határozott, megalapozott elvi álláspontjuk volt. Itt a történelem és az elvek meg nem értése abból fakad, hogy önálló gondolkodásra sohasem volt lehetőségük. A jobbágykori szemlélet uralkodik rajtuk. A napi kenyérharc, a pillanatnyi helyzet figyelembevétele nemcsak a társadalom magasabb szintjén álló földesurak és elöljáróság tekintély tisztele tét tartotta meg bennük, hanem mélyen megrögzítette a vallásos felfogást is a vidék népének életében. „A minden napi kenyerünket add meg minékünk ma" szemlélete és a hit jegyében tisztelik istent. Naponta onnan is várják a ténylegesen is mindennap külön megszerzett darab kenyerüket. Nemcsak azért vallásos ez a nép, mert az esztergomi érsekség jó papokkal, kitűnően gondozott egyházszervezettel gondoskodott róluk, hanem azért is, mert valóban bizonytalan volt és napról napra megújuló a kenyérgondjuk. Ezek együttesen valóban jellemzően alkották az Ipoly-völgy társadalmának szemléletét. Ez a szemlélet egyenes folytatása a jobbágykori felfogásnak. És segített a társadalom életében, a gazdálkodásban és a szellemi életben egyaránt konzerválni egy sereg régi, jobbágykori elemet. Ugyanakkor a társadalom, a gazdasági élet és a szellemi szféra jobbágykori maradványai megtartották, konzerválták ezt a szemléletet. A kettő között tehát kölcsönös összefüggés van. Ha a magatartásnak, a szemléletnek ezt az állapotát vesszük szemügyre és megpróbáljuk összehasonlítani az alföldi parasztság általunk jól ismert és régóta tanulmányozott szemléletével, akkor a kettő között rokonvonásokat nem találunk. Ha az Ipoly-völgy társadalmának, szemléletének állapotához párhuzamot keresünk, azt egy sokkal korábbi időszakban találjuk meg. A Rákóczi-kor előtti jobbágyság szemlélete áll közel ehhez, amikor még az egységes jobbágy társadalomban nem alakult ki élesebb rétegezettség, tudatában nem jelentkezik az újkori nemzeteszmény, az egyéni érdekek nem emelkednek a közösségi fölé. Ugyanúgy viselte el a feje fölött áthaladó mozgalmas XX. századi történelmet az Ipoly-völgy parasztsága, mint ahogyan a XVII. század végi erdélyi fejedelemség, Habsburg-Magyarország és a Török Birodalom közötti harcokat a magyar jobbágyság. 67 Csak a szűkös, napi élete határozta meg gondolkodását, s a pillanatnyi érdekek kormányozták a nagyobb történeti események idején is. JEGYZETEK 1 Vö. Erdei F., é. n./a; Erdei F., é. n./b; Szabó I., 1961.; Szabó I., 1965.; Szabó I., 1972. 7—30. és a szerkesztésében megjelent egész anyag, mindkét kötet tanulmányaival. 2 Szabó I., 1972. 7. „ ... a parasztság 1848 után a korábbi jobbágyparasztságon kívül magában foglalja azokat is, akik előbb a feudális rendi szerkezetben nem jobbágyok, hanem a nemesi — esetleg a polgári — rend tagjai voltak ugyan, de egyébként kicsiny földbirtokukat maguk művelték ..." 476
