Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma
3 Azok a volt nemesek, akik tehették, nem a paraszti életforma felé törtek, hanem a közigazgatásban, hivatalokban, s részben kisiparosként kívántak elhelyezkedni. Az ekkor már pejoratív értelemben is használatos paraszt megnevezés jól kifejezi a nemesség és a városi iparosság felfogását, s mutatja, hogy számukra ez nem volt vonzó, kívánatos életpálya. 4 Vö. Acsády I., 1948. Ö művét ugyan a jobbágyfelszabadítással zárja le, de jelzi, hogy ha ez korszakos forduló is, mégis a jobbágyság története a következő időszakban már a parasztság történeteként folytatódik. — Erdei F., é.n./a és Szabó L, 1965.; Szabó I., 1972. munkái is hasonló viszonyt, szerves kapcsolatot rajzolnak meg a jobbágyság és a parasztság között. 5 Szabó I., 1961. 6 Ua. 854. 7 Szabó 1., 1972. 29. A kötet tanulmányairól írva többek között a következőket mondja: „...több tanulmányunk néprajzi jellegű, egyébként lehetőleg egyesítve a néprajzi és történettudományi szempontokat a korabeli agrártudományi művekre is támaszkodva. Ebben a tekintetben kiadványunk is tanúságot tehet a történelmi ábrázolás komplex módjának szükségességéről..." 8 Csak a néprajz területéről, művek megemlítése nélkül idézünk néhány nevet, köztük elsőként Balogh Istvánt, aki már kezdettől fogva a történelem és néprajz módszereinek és szempontjainak összeegyeztetésével dolgozott és munkássága alapvető. Kívüle Balassa Iván, Hófer Tamás—Fél Edit közös munkái, Hoffmann Tamás, Takács Lajos, Varga Gyula, Szabadfalvi József, Andrásfalvy Bertalan, újabban pedig Ikvai Nándor, Szilágyi Miklós, Paládi-Kovács Attila, Bellon Tibor, Juhász Antal, Kosa László, Égető Melinda és Bárth János neve említendő, mint ennek az irányzatnak a képviselői és nagyszámú munkáikban is eredményt felmutató kutatói. Természetesen a klasszikus néprajzi módszerekkel dolgozók is közelednek e felfogás felé, s az б munkáik is segítenek megvilágítani ezt a folyamatot. 9 Vö. Szabó L., 1965.; Szabó L., 1967.; Szabó L., 1968.; Szabó L., 1969.; Szabó L., 1970.; Szabó L., 1973.; Szabó L., 1974/a; Szabó L., 1974/b és Szabó István, 1973.; Szabó István, 1975. — E munkák, noha az Alföldre vonatkozóan tartalmaznak általában anyagot, feldolgozásokat, a vizsgált terület jellege miatt nagymértékben bevontuk az Északi-középhegységet is (főként Abaúj-Zemplén és a palóc vidék), s ezért az Alföld és más vidékek közötti különbségre jól figyelhettünk. 10 Szabó F., 1974.; Szabó F., 1975. Mezőberény és Gyoma társadalmi valójában szabad jogállásúnak tekinthető. Szilágyi Miklós két tanulmánya ezekben a kötetekben „mezővárosi" polgárokként kezeli e két község lakosságát; s valóban életformájuk, gazdálkodásuk módja messze meghaladja a jobbágyi életvitelt. Kormos L., 1972. Kenderest valójában hasonlóan rajzolja meg. Szabó I., 1974. 55. arról tudósít, hogy Tiszaföld váron valójában a földesúri hatalom csak igen korlátozott mértékben állhatott helyre a török háborúk után, valóságos jobbágyi viszonyokat ki sem alakíthattak. — Megjegyezzük, hogy az Alföldön talán Heves-Külső Szolnok Szolnok megyei részén (Tisza mente) tapasztalható még leginkább jobbágyi életforma. Itt ugyanis Heves megye általános gyakorlata érvényesült, s a megyei hatóságok, a megyei szemlélet Heves hegyvidéki területeinek szempontjait is figyelembe véve hozta intézkedéseit. Ezért szemlélete konzervatívabb volt, mint pl. Csongrád vagy Békés megyéé. A Tisza-vidék néhány faluját leszámítva azonban itt sem olyan merevek a viszonyok, mint pl. Heves északi részén. Hatással volt erre megfigyeléseink szerint az, hogy a szomszédos kiváltságos területek szabad parasztságával szinte naponta érintkeztek. Ez ellenállóvá, hajthatatlanabbá tette őket. E magatartás és állapot kialakulásában óriási jelentősége volt annak, hogy a török időkben gyakorlatilag megszűnt a földesúri hatalom, akadozott a magyar hatóságok irányító tevékenysége, és a parasztság maga vehette kezébe a közösség irányítását. Vö. Szakály F., 1969. A merev jobbágyi állapotot még a legerősebb földesurak sem tudták visszaállítani 1711 után. A korábban már önállóságra szert tett közösségek ellenállásán megtört a földesúri törekvés. Engedményekre kényszerült a régi, törököt átvészelt közösségekkel szemben. Az újabb telepítések pedig már eleve kedvezményekkel indultak. Vö. Szabó István, 1974. 47—59. 11 Szabó I., 1972. 11. 12 Vö. SZMNA I. а) 231—232. — A társadalmi rétegek megnevezésére jobbágykori elnevezések Szolnok megyében szórványosan gyűjthetők, használatuk alkalmi még ott is, ahol leginkább találkozunk 1848 előtt a jobbágyi kötöttségekkel. 13 A Szolnok megyei Vezseny község a Tisza-kanyarba zárt, török alatt sem elpusz477