Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

mérlegelés az egész társadalomra: „Napszámba jártam kapálni, mikor fiatalabb voltam ... Itthon csak 30—40 krajcár vót a napszám, meg 50 ... De mikor esős idő vót, akkor mentünk gombázni. Hát én nem bántam, akár minő dolog volt is, oda elmentem, mer abbul többet kaptam, mint a napszámbul. Osztán szedtem egy hátikosárral, meg egy hócó kosárral, oszt elvittük, mán megvót egy hétre való keresetem abbul... Elhordtam Nosztrára, meg Szobra is hordtam a gombát, eladni, meg Esztergomba, meg Pestre. Mikor vót egy jó hátikassal, ezek a piros csipe gombák, úgy híjtuk, hát viszont abbul is kijött egy kis pénz ... Hát azér kaptam három vagy négy forintot abba az időbe. Itthon meg csak 30 vagy 40 krajcárt kaptam egy napszámér. Mikor aztán három forintot négyet kaptam a gombáér, akkor mán megörültem, hogy többet ér, mint a napszám." Ezt követően minden további nélkül visszament dolgozni munkaadójához, és az nem akadt fenn azon, hogy néhány napra megszakította nála a munkát. Általános szokásról volt itt szó, az egész társadalom elismerte erre való jogát. Hasonló eset paraszt munkaadó és munkavállaló között Hajdú megyében például elképzelhetetlen lett volna. Hasonlóan a pillanatnyi helyzetnek megfelelően változtatta te veken ységét, sőt munkahelyét is a kemencéi Sági András, egyszer a faragás konjunktúráját használva ki, másszor állást vállalva vagy kupeckedve, élvén a pillanatnyi lehetőségek előnyeivel. Ebben a gondolkodásban a távlatok felismerése — bár távlatok nem is nagyon adódtak — nem kap helyet. Nem terveznek több évre előre, ha ilyen előfordul, akkor is inkább negatív helyzetfelmérés fordul elő. Már említettük a bérelt földek esetét: ezeket azért nem trágyázták, javították, mert nem tudták, hogy hat év múlva megújítják-e a bérleti szerződést; inkább kevesebb jövedelmet vettek ki belőle, de nem öltek pénzt bele. Fel sem merül az, hogy esetleg hosszabb időre megszerezzék, menet közben biztosítsák a következő bérleti ciklust vagy esetleg megvásárolják. Ez nem kizárólag a szegénységből fakad, ez már szemléleti jellemző. Egyfelelő összefügg azzal, hogy pillanatnyilag mindig dönteniük kell, s ez az életformájuk, másfelől viszont mindez a jobbágykorból megörökölt, s a szegénység miatt konzerválódott, a kapitalizmus korában is ható szemléletmód. Hogy ez mennyire így van, mutatja az is, hogy ehhez még számos egyéb, olyan magatartásbeli vonás, szemléletmódbeli jellemző kapcsolódik, amelyik a jobbágyi időszakból veszi eredetét. Ilyen a nagyfokú tekintélytisztelet, minden patriarchális viszont ellenére is annak érzése, hogy a munkaadónak ki van a munkavállaló személy teljesen szolgáltatva. Abbahagyhatja valaki a megkezdett munkát pl. a gombaszedés miatt, mert ez társadalmilag elfogadott. De munkaadójával nem kerülhet ellentétbe, lesnie kell szavát, s az a maga portáján korlátlan úr. Hasonló a viszonyuk még a nagyobb gazdáknak is a falu értelmiségéhez. Sőt még az „alsó tízezer"-hez tartozó tanító is, aki más helyről került ide, jó arcot kénytelen vágni első, kötelező vizitjekor a rossz fogadtatás esetén is. Másképpen nem illeszkedhet be a közösségbe. A kiszolgáltatottság érzését a falvakban élő birtokosok, azok házai, kastélyai és egész jelenlétük még inkább emlékezetükbe vésték és megtartották. Már említettük, hogy a munkaszervezetben nem alakult ki a parasztság vagyonosabb és szegényebb rétege között alá-fölérendeltségi viszony olyan értelemben, mint az Alföldön, s nem jött létre aránytalan munkacsere, azaz ledolgozás a különböző vagyoni helyzetűek között.

62 Ennek ellenére több vonás úgy tűnik a munkaszervezeten belül, mint hogyha aránytalan ledolgozásról lenne szó. Főként a részes műveléshez kötött ledolgozási munkákhoz áll közel az 473