Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

Nem más ez, mint a társadalomnak az a foka, ahol még nem alakultak ki éles határok, az egyes csoportok az össztevékenységben elfoglalt szerepük szerint körvonalazódnak, de nem olyan élesen, hogy eljutottak volna az intézményesültség egy magasabb fokára.

60 Éppen, mert egy sereg közös tevékenység összeköti őket, könnyen átmehetnek egymásba, nem nagy váltásokról, csupán arányváltozásról beszélhetünk, ha süllyedés vagy emelkedés következik be egy család életében. Történetileg ez nem más, mint a feudalizmus kori jobbágytársadalom egészében való továbbélése a kapitalizmus korában.

61 Nemcsak arról van szó, hogy a kapitalizmus viszonyai nem tudták differenciálni ezt a társadalmat, hanem inkább közelítették egymáshoz a rétegeket, és az is világosan kiderül, hogy a jobbágykorban sem lehettek éles különbségek, nagy vagyoni eltérések a társadalmon belül. Lényegében a homogén vagy alig tagolt jobbágytársadalom számára 1848 nem jelentett túl sokat az Ipoly-völgyben. Megmaradt ez a társadalom a kapitalizmus korában is olyan szerkezetűnek, amilyen korábban volt. Hogy ez mennyire így van, az leginkább az itt élő társadalom szemléletében mutatkozik meg. A parasztságot nemcsak hazánkban, de Európa valamenynyi országában foglalkozása: a földből élés alapvetően megkülönbözteti minden más társadalmi csoporttól. A természethez, azon belül is az élővilág két alapvető kategóriájához (növény- és állatvilág) való naponkénti kötődés különleges szemlélettel vértezte fel; olyan magatartásformára szorította, amelynek legfőbb jellemzője a távlatokban való gondolkodás, az észnek, a logikának a megnövekedett szerepe és a nem kézzel fogható, közvetlenül nem tapasztalható tényekkél való számolás és élés. Ellentétben a többi társadalmi osztályokkal, ahol az egyén azonnal találkozik munkájának látható és mérhető eredményével (munkásság például), a parasztság csak a természeti periódusok leteltével, sokszor pedig egyenesen több, ciklikusan ismétlődő periódus végén találja csak szemben magát munkája eredményével. így aztán óhatatlanul is a nem látott dolgok, a csak kikövetkeztethető ismeretek mozgatják cselekedeteikben, s munkavégzésük lényegében a külső, más szemléletű dolgozó emberek számára — sokszor értelmetlennek látszik, távlatokba, követhetetlen messzeségekbe vész. Az elvetett mag, mely körül egy éven át sűrűsödnek, melyre ráirányulnak a cselekedetek, szem elől rejtve, útjában követhetetlenül, csupán a tudott ismeretek és nem a látható jelenségek miatt áll a paraszti világban a mindennapi munkafolyamatok középpontjában, s több esetben ez a „konkrét tudás" sem világos, értelmezett, hanem kultikus folyamatok része, vagy tekintélynek megismert — mert hiszen egy életen át boldogulni képes — szülők, nagyszülők megfigyeléseinek felhalmozott és továbbadott ismeretanyaga. Szemléletileg mindez azt jelenti, hogy a parasztság egyetemlegesen képes távlatokban gondolkozni, szemben a munkájából azonnal kész, értékelhető eredményekhez szokott ún. „foglalkozásokat űzők"-kel. Tud követni egy-egy búvárfolyamatot, jövőben megvalósuló eszmei célt. Másrészt jelenti azt is, hogy éppen azért, mert nem azonnali tevékenységének eredménye, hanem csak később megvalósuló, melynek érdekében azonban szigorú rítusok, kötött rend szerinti és meghatározott időszakokban ismételni szükséges feladatokat kell elvégezni, a parasztság lényegében egy idea: a remélhető termés érdekében tudatosan végzett cselekedetek sorozatában is képes gondolkodni. Terveznek, munkájukat összehangolják, egyéves perióduson belül napokra bontják, s úgy szervezik, hogy az legkisebb paraszti közösségnek: a családnak minden tagja számára tudásához és képességeihez mért és elvégezhető, folyamatos munkát biztosító tevékenységláncolat legyen. S mindezen túl fontos tényezője ennek a bonyolult és szerteágazó feladat471