Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

megvalósítani a szántóföldi termelésben, nem tudtak egy növényfajtára specializálódni, talán annyira sem, mint a kisebb gazdaságok. A kiscsaládoknál a felmerülő munkákra általában elegendő volt a munkaerő, de néha ki kellett lépni a család keretei közül, és bizonyos munkáknál (hordás, cséplés, szüret, erdőmunkák) más családokra volt utalva. Az egész vidék anyagi helyzetét jól jellemzi az, hogy ez a kategória sohasem vett bérmunkát igénybe, hanem mindig közös összefogással, a társas munka szervezetének igénybevételével oldotta meg munkaerő-problémáját. A viszonylag nagy földön (10 hold) gazdálkodó Vékony István gazdasága a terület vagyonosabb, ún. „jó gazdáinak" tipikus példája. ,, ... többnyire burgonyát termeltem sokat, meg oszt állatokat tartottam. Búzára én nem sokat adtam. Ebből a tíz hold földből szoktam egy hold burgonyát vetni és abba vót úgy, hogy 150—170 zsák burgonyát fölszedtünk egy esztendőben. Nekünk oszt abból kevés kellett. Ugye, mi kellett volna megenni? Esetleg az apraját megették a disznók, a többit meg behordtam kocsival Esztergomba. Úgyhogy háromszoros árat, négyszeres árat kaptam, mint hogyha búzával lett volna bevetve a főd. Sokkal többet hozott. A főd többi részében vót egy kevés búza, hogy szalma legyen, aztán takarmány. Lucerna, lóhere. Búzát olyan két és fél holdat vetettem, többet nem. A többi takarmánynövény volt inkább. Hát persze, felosztódott az azér. Lucerna volt, tavaszinak is köllött egy kis árpát ügyi, legalább egy fél holdat, vagy egy holdat, árpának is, aztán lucerna is vót egy hold vagy, vagy kettő ugye, lóhere is egy kicsi és csalamádénak. Takarmányrépát termesztettünk az állatoknak télire. Meghat a krumplinak is ugye valami kellett. Fölosztódott az azért. Konyhakerti növényeket meg itthon termeltek a kertben, ami így köllött. A feleségem el szeret vele bíbelődni még most is. De most is annyit termel, hogy eladja." A tíz hold körüli gazdaságokat is éppen úgy jellemezte a mindent termelés, mint a nagyobbakat. Az egyes növények vetésterülete ha lehet, náluk még kisebb volt, mint a nagyobb gazdáknál. Paradox módon azonban, mint a fenti idézetből is láthatjuk, saját gazdaságuk arányain belül ők „speciális" gazdasági ágazatot is kialakíthattak. Vékony István például burgonyát termelt. Neki elegendő volt egy-másfél holdat évente erre beállítani, s máris speciális gazdasági ággal rendelkezett. Ugyanez a terület egy 15 tagú családnál 25 holdas gazdaságnál nem tűnik speciálisnak. Majdnem ennyit állítottak be ott az élelmezésre és takarmányozásra burgonyából. A még kisebb gazdaságok (5 hold) hasonlóan mindent termeltek, de csak saját szükségre. Soknak igavonó jószága sem volt, ezért összefogott fogatos gazdákkal, akiknek kézi munkát végzett azért, hogy alkalmanként fuvarral, igával kisegítsék. Az említett Sági család példája mutatja, hogy a kis földeket ha nem is tudták annyira trágyázni, mégis gondosabban megművelték, s majdnem azt a terméseredményt érték el vele, mint a nagyobb gazdaságok. Ha pedig megfelelő módon élelmes és tehetséges volt a család, még ezen a területen is kialakíthatott bizonyos speciális ágazatot. „ ... annak előtte ilyen állatokval irtóan foglalkozott a nép. Hát például engem az segített ki, három vagy négy éven keresztül mindig, minden vásáron ott vótam. Megvettem két tinót, egyik egyes vót, a másik is egyes vót, az egyet megvettem, elmentem, körül néztem, hogy akadt olyan másik, azt megint megvettem. Összepárosítottam. A másik héten mán vót vásár másik helen, akkor azon mindig megmaradt valami. Namost. Ezek a nagyobb gazdák meg neveltek ilyen tinóborjúkot, üszőborjűkot meg ökröket. Én is leadtam minden évben két nagyot és akkor nekem még az igavonó mellett megvolt a két tehenem, az két borjút hozott egy évben. Minden évben 30 Studia Comitatensia 5 465