Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Szabó Sándor: A Börzsöny-vidék helytörténeti adattára
kölcsönös volt, mert az Ipolyon inneniek bőségében voltak a fának, faipari termékeknek, ami a túlpartiaknak hiányzott. Az országhatár s annak mind szigorúbbá váló ellenőrzése véget vetett ennek a szimbiózisnak, s arra kényszerítette az Ipoly menti községéket, hogy egymással teremtsenek szorosabb gazdasági, családi és kulturális kapcsolatokat, illetőleg munkaerő-fölöslegük az időközben alkalmasabbá tett közutakon érje el Pest megyei munkahelyét. A középkorban értékes természeti kincse volt a Börzsöny hegységnek a Nagybörzsöny, Perőcsény és Szokolya határában talált termésarany, réz és kén, melyek kiaknázására Zsigmond király 1416-ban, majd Albert 1438-ban német (szász) lakosokat telepített ide, s Nagybörzsöny (akkor Börzsöny) községnek 1439-ben bányavárosi jogállást biztosított. E bányák azonban fokozatosan kimerülték, s működésüket a múlt század elején be is szüntették. Ma már Nagybörzsönyben őrzik egyedül e bányák emlékét azok, akik még ma is beszélik s használják elődeik német dialektusát. A múlt században kísérlet történt Szokolya határában vasbánya nyitására, a kezdeti sikerek után azonban folytatás nem következett, miként a Szokolyára vonatkozó adatlapon közöljük. A II. világháború után elindult szocialista gazdaságpolitika a Börzsöny területét is bevonta nagyszabású iparfejlesztő terveibe. Ennek eredményeként, amint azt a már hivatkozott térkép adatai igazolják, a természeti adottságokat kihasználva Szobon kő- és kavicsbányászat mintegy 70 fővel, Zebegényben ásványbányászat 30—40 fővel, Verőcén porcelán-, finomkerámia- és csempegyártás kb. 30 fővel indult el, mindenütt jelentős állóeszköz-beruházással. De egyidejűleg történtek intézkedések a táj számára addig nem kielégítő iparosítás irányában is. így Nagymaroson gépgyártó és fémtömegcikk-gyártó üzemek létesültek közel 200 főt foglalkoztató létszámmal, Szobon sütő- és tésztaipari üzem 20 munkás létszámmal, Vámosmikolán ugyanilyen 10 fős létszámmal, és ezenkívül a Váci Kötöttárugyárnak egy kihelyezett üzeme, miként ugyanezekre vonatkozóan is a térképadatok tájékoztatnak. Természeti kincs azonban maga a Börzsöny hegység, zömök, erdős, közel 1000 m magas valóságában. Többszintű, tönklépcsős hegység centrifugális völgyhálózattal, a hegységet borító tölgyesekkel, bükkösökkel: egyike legszebb tájainknak, miként Bulla Béla írja már idézett munkájában. Ismertté tétele, megkedveltetése érdekében már az eddigiekben is történtek intézkedések. így a térképadatok szerint Kemencén, Nagybörzsönyben, Kóspallagon, Szokolyán, Verőcén, Nagymaroson 20—30 főt befogadó turistaházak épültek, és Nagymaroson 70 fő körüli I. osztályú camping. Ez azonban még csak kezdetnek tekinthető, mint Bulla mondja — a táj által nyújtott idegenforgalmi lehetőségekhez képest. Az eddigiekben áttekintettük a börzsönyi táj által nyújtott, lakosai számára meghatározó jelentőségű legfontosabb természetföldrajzi adottságokat. A következőkben azt kívánjuk bemutatni, hogy a mindenkori történelmi és társadalmi viszonyok milyen mértékben és hatásfokban járultak hozzá vagy éppen akadályozták a bennük rejlő energiák kibontakozását. Történelmi szempontból nemcsak e táj, hanem az egész ország számára legfontosabb cezúrák: a török hódoltság, a török kiűzése után bekövetkező új telepítés, az I. világháború után az országhatár új megállapítása, s végül a II. világháború végén a felszabadulás. E dominánsnak tekintett történelmi események természetesen szoros kapcsolatban állottak a mindenkori társadalmi állapottal, s így csak együtt, egymással kölcsönhatásban értékelhetők reálisan. 45
