Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma
„A nagyapámnak vót három fertály főggye, annak vót 18 kh. De viszont vótak négyen testvérek, osztán csak hat kataszteri jutott, egy fertály, anyámnak." Ilyenformán tehát Vámosmikolán egy jobbágytelek — csak a szántó — 24 kh volt. Ez azt jelenti, hogy az összes telek ,(45 db) 1080 kh-at foglalt el a község tulajdonát képező határból. A fennmaradó 629 kh a zsellérek között oszlott meg, s átlagban 7 kh, tehát több mint egy fertály esett a zselléreknek a község tulajdonát alkotó szántóból. Az emlékezet ezt is valószínűsíti : „Hát mikor osztán elmúlt a 48-as háború, oszt megint jött a nemes világ. Akkor lett valamennyi földosztás. Mert a zsellérek is kaptak földet, zsellérbirtokot, olyan hat-hét holdat. Szőlő is volt nekik kihasítva. Egy külön tábla, ami a zselléreké volt. A falutól majdnem egészen a Börzsönyig ..." „A zsellérek úgy hat-hét holdat kaptak ... Övéké volt a Kétpatakközi, mert a Börzsönyi patak, ami lejött, attól egy gátat fogtak ottan a határon és a gátból gyött a Huszár malmára a víz. Az a zselléreké volt. iNemrég osztán annak a résznek — Székódalnak nevezik —, ott is volt a községnek főggye. Oszt a községi fődektül megin a zselléreké vót egész a börzsönyi határig. Azt a részt úgy hívták, hogy Kürti tó. A közepén volt egy út, a másik meg Székódal volt. Ez mind a zselléreké volt. De oszt mind a jó gazda kezébe került. Mikor mán meggyütt a fődosztás (1945!), a zsellérek eladogatták. Ki idement, ki oda. Eladta a főggyit." Kemencén kisebb volt egy jobbágytelek: „Aki jobbágy vót, annak vót két lova, tehene, kinek mennyi és — úgy nevezték fertály meg házhely — egy fertály főggye. Egy fertály 4 hold vót. Egy házhely vót 16 hold." Itt az egész határból 1264 kh-at kaptak a jobbágyok. A fennmaradó rész a zselléreké volt. A szántóból a megmaradó részt elosztva a zsellérek számával, 2,4 kh-at kapunk. Az emlékezet ennél valamivel többre teszi a zsellérföldek nagyságát: „Hát aztán azelőtt vót egy paraszt, akinek vót 3—4 hold, hát azt Kemencén úgy nevezték, hogy zsellér." Letkésen szintén 16 hold volt egy jobbágytelek: „Egy fél telek nyolc holdat tett ki. A negyed telek, azt fertálynak nevezték, az négy hold volt." Bernecén és Barátin is hasonlóan ennyire emlékeznek vissza. így már érthető, hogy miért van a Vámosmikolánál szegényebb Barátiban és Kemencén nagyobb számú egész telek: itt a telkek kisebbek, ezek Vámosmikolán csupán 3 Д teleknek számítanának. Ha ezeket figyelembe vesszük, kiegyenlítődnek a különbségek, csupán Bernece község válik ki, mint legszegényebb: 16 kh-as telkek vannak, itt a legnagyobb a fél telkek aránya és itt a zsellérek száma is magas. Mint már említettük, mind a jobbágy-, mind a zsellértelkekhez (szántó) tartozékföldek is kapcsolódtak. Ezek nagysága az emlékezet alapján pontosan nem határozható meg, de kitűnik, hogy mind a jobbágyok, mind a zsellérek egyaránt kaptak. A kettő azonban elkülönített helyen volt. Vámosmikolán már az előbb részletesebben is idéztük, hogy a Kétpatakközi, a Kürti-tő és részben a Székódal nevű határrészen állottak elkülönítetten a zsellérföldek. Nevük is Zsellérfőd. Ugyancsak 'említik itt, hogy külön táblában kaptak szőlőt is a zsellérek: „Szőlő is vót nekik kihasítva. Egy külön tábla, ami a zselléreké vót." Kemencén pedig emlékeznek az elkülönített kender- és káposztáf öldekre is : „A zselléreknek itten vótak a patakon túl, úgy nevezték Kenderjődek, Zsellér-kenderjődek. Akkot itten lent a falu végin, itt pediglen megint, úgy nevezik Káposztafődek, Káposztások. Ami itt most sportpálya. Itt is vót a községbe mindenkinek egy-egy darab, vót olyan, akinek csak 10—12 bokor krumpli fért el benne. De mégis ott vót. Ebbe is részt vettek a zsellérek." A többi településen is világosan emlékeznek arra, hogy a jobbágyok és zsellérek hol 450
