Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Szabó Sándor: A Börzsöny-vidék helytörténeti adattára
térben és időben megközelítőleg azonosak. Ezen a területen helyezkedik el az a 17 község, amely Pest megyének Duna fölötti részét teszi az Árpád-kortól, s adott lakói részére életfeltételeket, de egyúttal kijelölte természetföldrajzi adottságaival annak határait és kereteit is. Most vizsgáljuk meg részletesebben a vázolt természeti energiák által meghatározott emberi életlehetőségeket. A községek mindenütt a hegység peremterületein képződött alacsonyabb tönkfelszínen helyezkednek el, túlnyomórészt az Ipoly mentén (Bernecebaráti, Kemence, Tésa, Perőcsény, Letkés, Vámosmikola, Ipolytölgyes, Ipolydamásd, Szob), attól kisebb-nagyobb távolságra vagy közvetlenül a Duna partján (Nagymaros, Zebegény, Kismaros, Verőce), a már említett kisebb, hegyek közti medencében (Kóspallag, Szokolya, Márianosztra) és az Ipollyal párhuzamosan, de már beljebb a hegyek között Nagybörzsöny. Mindenütt ott, ahol az alacsonyabb tönkfelszín a mezőgazdaság számára is nyújtott lehetőséget. Teljesen üresen maradt s falusi település nem keletkezett a hegység belsejében, ahol a már említett talajviszonyok csak az erdő számára nyújtották életfeltételeket. Statisztikailag ez úgy jelentkezik, hogy 1963-ban a 17 község 76 582 kat. holdnyi összterületéből 41 858 kh erdő, 18 461 kh szántó, 5878 kh rét és legelő, 3853 kh szőlő és gyümölcsös, 698 kh egyéb terület, míg 5834 kh földadó alá nem eső. Az arányok lényegében ehhez hasonlóan az 1850. évi és 1880. évi művelési ágak szerinti statisztikákban is, bizonyítékául annak, hogy a talajviszonyok döntő mértékben határozzák meg a terület hasznosításának lehetőségeit: lényegesen kevesebb területet biztosítanak a mezőgazdaságnak, s dominánssá az erdőgazdaságot teszik. A hegységnek már említett, szerkezeti és eróziós hatások eredményeként kialakult centrifugális völgy hálózata meghatározó jelentőségű az úthálózat kialakításánál. Szobtól Bernecebarátiig az Ipoly mentén sorakozó községeket egyetlen út köti össze egymással másodrangú útvonalként, s kapcsolja a Börzsöny hegység keleti oldalán Budapesttől kiindulóan Vácon át északi irányban tartó, majd északnyugati és nyugati irányban a határon túli Ipolyság felé vezető főútvonallal. Szobot ugyanezen útvonallal kelet felé a Duna kanyarulatait pontosan követő, szintén másodrangú útvonal kapcsolja. Ezenkívül még csak bekötő utak vannak a terület peremvonalán húzódó ezen útvonalakhoz, a peremtől beljebb fekvő községekhez. A hegység közepe az 1966-i úthálózati térképen teljesen üres, a keleti oldalról a hegység nyugati — már Nógrádhoz tartozó oldalára közvetlenül út nem vezet, nyilvánvalóan a magas hegygerinc miatt. A hegység felszíni viszonyai miatt a vasútvonalak is csak a peremterületeken, a déli és északi részen, valamint a nógrádi perem mentén, tehát keleten voltak csak kialakíthatók. Keskeny nyomközű, 12 km hosszú vasút köti össze a Duna mellett fekvő Kismarost Szokolyával, illetve királyréti határrészével. Az úthálózatnak a Börzsöny hegység által meghatározott, vázoltak szerinti helyzete következtében a táj keleti és nyugati része között ma sincs említésre méltó forgalmi kapcsolat. De korábban, az első világháború után kialakított új országhatár előtt, az Ipoly mentén fekvő községek sem egymással, hanem az Ipoly túlsó oldalán fekvő községekkel tartottak kapcsolatot, ott érték el leghamarabb azt a vasútvonalat, mely őket a megyeszékhellyel : Ipolysággal és a Felvidék nagyobb ipari és kereskedelmi gócaival összekötötték, vagy dél felé Esztergommal. De gazdasági érdekeik is erre szorították, mert szűk helyi lehetőségeik a túlpartiak bőségesebb mezőgazdasági, termékenyebb területein kaphattak kiegészülést legcélszerűbben. Az egymásrautaltság különben bizonyos mértékig 44
