Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma
el az 5 m-t, s hosszú, több családot magába foglaló építményekkel úgyszólván alig találkozunk. Kemencén van ugyan néhány ilyen ház, de azok nem egy családot fogadtak be, hanem több zsellér építkezett egy-egy keskeny területű telekre, egymás után ragasztva házát. Mindössze két ilyen telekről mondták, hogy eredetileg rokonok lakták. 25 Nagy különbség van a két közel eső folyóvölgy községeinek települési képében is. A Garam-völgy községeiben a volt telkes jobbágyok és a volt zsellérek falurésze élesen elkülönül egymástól. A kicsi zsellértelkek rendszerint a falu közepén álló templomdomb oldalában vannak, míg a községek laposabb részein szabályos rendben helyezkednek el az 1 kh nagyságú jobbágytelkek, nagy istállókkal, gazdasági épületekkel. 26 A két folyóvölgy építkezése és települése közötti eltérés minden bizonnyal a két terület lakosai között fennálló jelentős anyagi különbségekre vezethető vissza. Az Ipoly völgye, különösen az Ipoly bal partja kevéssé termékeny, mert a Börzsöny magasabb és folyóvölgytől távolabb eső lejtői kevéssé alkalmasak a földművelésre. 27 Ezzel szemben a Garam ágyát szegélyező lankás löszdombok kitűnő termőföldek. Nem véletlen, hogy ez a terület volt Esztergom közvetlen éléskamrája. Itt egy jobbágytelek nagy gazdagságot jelentett, s a rajta élő család meggazdagodhatott, utódainak is jó feltételeket tudott teremtem. 1848-ig mindkét terület igen szoros jobbágyi kötöttségekben élt. A Garam-völgyben az esztergomi érseki birtoknak azonban még uralkodóbb és meghatározóbb szerepe volt, mint az Ipoly-völgyben, s a jobbágyfelszabadítás után mindkét területen továbbra is nagy jelentőségű volt a nagybirtok. Ám ugyanaz a nagyságú föld az egyik helyen jobb életfeltételeket tudott biztosítani, mint a másikon, s ez befolyásolta a parasztság differenciálódási folyamatát a kapitalizmus korában is. 28 Az a néhány polgári család, amelyik Vámosmikolán megtelepedett, s a többi Ipoly-völgyi községben pedig oly gyér számban található, a faluban lakott. Telkeik, házaik az eléggé egységesen szegény parasztság telkei, házai közé illeszkedtek, ékelődtek. Ez azt is jelentette, hogy velük napi — ha nem is mindennapi — kapcsolatban voltak. Ám a falu belterületén kívül, a majorok cselédházaiban élő lakosok, bár a falu nyilvántartott lakosságához tartoztak adminisztratíve '(egyházilag, közigazgatásilag), valójában a falusi lakossággal semmiféle kapcsolatban nem voltak, alig tudtak egymásról. Vámosmikolán több major is volt: Harmos tag, István major, Belső major, Haraszti, Orzsányi major. Ezek egy-egy birtok vagy birtokrész központi helyei voltak. Az itt élő uradalmi cselédek részére azonban az állandó munka, az állatok gondozása nem tette lehetővé, hogy bejárjanak akár templomba, akár szórakozni. 29 A falu lakói jóformán nem is ismerték őket, mert nagyobb részük nem helybeli volt. Helyi ember nem ment el cselédnek, ilyen esettel már csak a 30-as évektől kezdve találkozunk. Altalános szegénységük miatt lenézték őket a falubeliek, nem is érintkeztek velük. Néhánynak azonban sikerült kitörni ebből az állapotból, s házat venni, szolgálatot találni a falun belül. 30 A többi községekben is hasonlóan elhatárolódtak a majorbeli cselédek a falu paraszti lakosságától. Tésát — amelyben úgyszólván csak cselédek laktak — mélyen lenézték, s nem érintkeztek vele a mikolai, kemencéi, bernecei és baráti lakosok. 31 A cselédházak falutól való távolsága jól kifejezi azt a társadalmi elkülönülést, tényleges távolságot, amely a falu és a majorbeli cselédség között volt. A cselédházak közös konyhái, szoros együttlakásuk viszont jelképezi az ő bezártságukat, egymásrautaltságukat. 32 A továbbiakban elvonatkoztatunk a társadalom polgárosult, felső rétegeitől, hiszen ezek és a falu lakossága között csupán laza kapcsolat volt, s Vámosmi447
