Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma
A polgárok házai nem véggel, hanem hosszabbik oldalukkal, több ablakkal néznek az utcára, lezárva a telket félig vagy egészen. A félig nyitott telek udvarára betekintve dísznövényeket, fenyőfákat, virágoskerteket láthatunk ; csupa paraszti szempontból haszontalan növényeket, amikkel csak újabban, az egyéni gazdálkodás megszűnte után találkozunk parasztudvarokban, amikor már nem jár be szekér a kapun, az állat nem teszi tönkre a virágot. A házakon még a szeceszsziós vagy stílustalan gipszdíszítmények, vagy a ház L alakja is hírt ad a benne lakó polgári személyekről (orvos, ügyvéd, közigazgatásban dolgozó hivatalnok stb.). Vámosmikolán még a Börzsöny utca hasonló képű: néhány polgári ház itt is található, sőt itt van a volt járásbíróság is. 22 A falu nagyobb része azonban egységes építkezési stílust mutat. A parasztházak — hasonlóan az Ipoly-völgy többi községeihez — véggel néznek az utcára. Homlokzatuk aszimmetrikus, egyik oldalán a ház patkája fölé nyúló kis ereszalj teszi azzá. A ház homlokzatán kis vízvezető van. A tornácos ház ritkább s újabb. A régebbi épületek mind tornác nélküliek. A gazdasági épületek hosszan, a házzal egy sorban helyezkednek el, még akkor is, ha az udvar szintje emelkedik vagy süllyed. Számunkra azonban az a fontos, hogy a paraszti stílusú s egyáltalán a parasztok lakta házak között (leszámítva az utolsó évtizedeket) módbeli különbséget nem, vagy csak alig vehetünk észre. A házak nemcsak stílusukban, hanem méreteikben is azonosak. Parasztemberek pedig nem építettek polgári típusú házakat. Van a kastély mögött a Rákóczi és a Május 1. utca találkozásánál ugyan egy olyan falurész, amelyben kisebb méretű házak vannak, s észrevehetően ez szegényebb része a falunak, de ez a Börzsöny-patakra lejtő rész csak ebben a században települt be; jobbára az uradalomból költözött és a faluban ragadt cselédekből, községi alkalmazottakból tevődött össze lakossága. A régebbi falurészek igen hasonló, társadalmi differenciáltságot alig mutató épületekből, telkekből állnak. A telkek nagyságában van ugyan eltérés a falurészek között, de ennek nem a vagyoni különbség az oka, hanem a természeti adottságok okozzák. A község belterületének tagolt felszíne nem tette lehetővé az egyforma nagyságú belső telkek kihasítását. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Vámosmikolán nem találkozunk 1914 előtt vagyonilag módosabb és szegényebb településrészekkel, még a polgári épületek is a parasztházak közé illeszkednek, s jobbára szétszóródnak a faluban. Ilyen megoszlás inkább a két világháború között kezd kialakulni, de ekkor sincs határozott elkülönülés. Ha ez igaz Vámosmikolára, a legdifferenciáltabb társadalmú községre, még inkább jellemző Bernecebarátira, Kemencére, Letkésre és Ipolytölgyesre. A társadalmi kép, s így az építkezés is, az utóbbi helyeken még egységesebb. Dolgozatunkban ezért nem falvak és falvak közötti különbségekről beszélünk, hanem a területről, az Ipoly-völgyről, mint meglehetősen homogén társadalmú vidékről. Egyik község adatait vonatkoztathatjuk a másikra, az egész vidékre is. A következőkben a szó szerinti néprajzi idézetek, ha a községet konkrétan nem jelöljük meg, nemcsak egy falut jellemeznek, hanem az egész vidéket. Vizsgált területünk népi építészetének stílusa megegyezik az Ipoly jobb partján és a Garam mentén meghúzódó települések építkezési stílusával. 23 Csakhogy ott (főként a Garam-völgyben) ezen a stíluson belül jut kifejezésre a vagyoni helyzet is. Az 1914 előtt épített nagygazdaházak a Garam-völgyben jóval nagyobb méretűek, s több helyiségből is állanak. Szélességük — a szobák beivilágát tekintve — elérik, néhol meg is haladják az 5—6 m-t. Egy-egy házban pedig nem ritkaság a 3 vagy négy szoba sem, mert együtt élő nagycsaládokat fogadtak be. 24 Ugyanakkor vizsgált területünkön az átlagos szélesség ritkán éri 446
