Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből
2 asztalra valót, recéve, takácshímmel vagy kereszt hímessel, 6—12 törölközőt, két végén díszes, takács szőtte dísszel. A kelengyébe kapott ruha- és vászonfélék elhelyezésére kapott régen a menyasszony menyecske ládát és kb. a századfordulótól kásznyit. A ládáknak két típusát láttuk Tölgyesen. Az egyik Onmándy Vendel nagyanyjáé, az ugyancsak régi tölgyesi családból származó Simon Johannáé volt, és kb. 1880-ból való. A család szerint Esztergomban vagy Párkányon vették, iparostól. Lábazata nincs; közvetlenül a földre került, csak deszkát tettek alája. Az első oldalát három esztergályozott, féldomború oszlop osztja két mezőre. Ezekben vésett tulipános ág és azt körülvevő félkörívekből komponált keretdísz helyezkedik el. Az egész láda zöldre festett. A másik fajta menyasszonyládának fiókja van. Ez Gyetván Mihályné édesanyjáé volt (I860—1905), tehát kb. szintén 1880 táján kerülhetett a családhoz. Ezt szintén Esztergomban vagy Párkányon vették. Díszítésének karaktere is egyezik az előzővel. В aj tán is van tulipános láda, még olyan is, amit még ma is használnak. — Leieden is van a tölgyesiekkel egyidőből való kihúzós nagyfiókos, ami még ma is ép. Ezeket a ládákat igen megbecsülték, az esőházban volt a helyük. Ezekben álltak a vászongatyák, a pántok, ingek. Az alsó fióknak még rejtett, kulcsra járó rekesze is volt, ahova csak a gazdasszony nyúlhatott be. A kásznyik városi ízléssel, kisiparos készítette, egyik oldalon polcos, másikon akasztós, közismert bútordarabok. Bár a paraszti férfi viselet anyagban is és formában (szabásban) is az utolsó 80—100 évben alapvetően megváltozott, mégsem mutat fel olyan gazdag variánssort, mint az ugyanezen időben kialakult női viselet. A férfiak viseletét is alapvetően befolyásolta az önellátó gazdasági élet felbomlása, s ennek során a fonás-szövés, a háznál való egyszerű megoldási módokkal való ruhaszabás és házi varrás megszűnése. A gyári textíliák közül csak a pamutvászon és a gyolcs az, amit még egy ideig — a házivászon felváltására — a régi felhasználási mód szerint dolgoznak fel. Minden más gyári textilanyaggal együtt azonban új szabásmód is feltűnik a viseletben. Ezeket otthon, házilag elkészíteni az asszonyok már nem tudják. Kisipari vagy tömegáru minden szövet és posztó új öltözetdarab. Ezeknek tehát nemcsak anyagát kell pénzben fizetni, de az elkészítésüket is, ezért aztán a férfiaknál az öltözetváltoztatás egyik legjelentősebb befolyásolója az illető anyagi állapota, jóléte. Ezért az ünnepi öltözeten nem is csak az hangsúlyos, hogy mit vesz az illető magára, hanem hogy milyen minőségűt, előállításút. Ez tükrözi az illető társadalmi-gazdasági helyét a falu közösségében. Az egyéni ízlés náluk csak nagy ritkán ütközhet ki. A fentiekből következik, hogy az önellátó viszonyok közt minden férfinak több váltás egyöltözője (inge-gatyája) volt ünnepre, de a drága gyári szövet- és posztóanyagok térhódítása után általában már csak egy sorozat van a nagy ünneplőkből. A hétköznapi ruhadarabok száma emelkedik, mert egyrészt egyiküket-másikukat, amíg újak, kis, jelentéktelen alkalomra is felveszik, másrészt ezen a tájon a földművelő munka mellett erdei munkát és fuvarozást is vállalnak rendszeresen. A hagyományos paraszti viseletet a középkorúak és öregek kb. a 30-as évekig viselték. A felöltésre kerülő darabok sorát a munka fajtája és az időjárás határozta meg. Munkaruha nyáron házimunkához, faragáshoz, mezei munkához : kendervászon vagy pamukos házivászon ing és gatya, melleskötény, ingkaca, lábukra papucs. Ebben az öltözetben más házához nemigen mentek, de az öregek 28* 435
