Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

így öltözve üldögéltek nyáron a ház előtt is. Kaszáláshoz a darócosabb, vastagabb és használt gatyát vették magukra, aminek hajnalban a harmat miatt feltűrték a szárát, s úgy kezdtek dolgozni. Ha erdőre vagy fuvarba mentek, a fenti ruhadarabokat vették magukra, csak összefogták a gatyaszárat, és marhabőr zsíros csizmába húzták bele. Ha aztán igen sütött a nap, lerúgták a csizmát. Hűvös időben az inghez-gatyához mákos nadrágot, lajbit, viseltes kiskabátot húztak, a lábukra meg papucsot. 23. kép. Nagymama az unokával '(Trieb Pálné — Szinek Viktória, Bajta, vö. 12. kép — felv. 1970. repró Gyerkó Tibor) Hidegben az ingük fölé — a 20-as évektől kezdve — gyári meleg inget, ingkacát és kiskabátot vesznek, a gatyára viseltes nadrágfélét, a lábukra meg széna-szalmával bélelt csizmát; a fejükre bariska vagy brüs sapkát húztak. A 30-as évektől már csak az öregek viselik rendszeresen az inget-gatyát, a középkorúak munkára nyáron a gyári anyagból való — városi szabású ing és gatya fölé — régi briccsest vagy pantallót vettek. A papucs viselete napjainkig megmaradt. Télen a nadrágjuk vagy szövet, vagy kordbársony. Az ingükre elölgombolós szvettert és télikabátot vesznek, bakancsot húznak és sipkát tesznek. Az ünnepi viselet jellemzője is megegyezik а hétköznapival. A 30-as évekig a fehér vászonviselet a hangsúlyozott, a szövet, posztó csak járulékos. A 30-as évektől viszont túlsúlyba kerül a posztó- és szövetruhaféle: a fehérviselet sötétre vált. A vászon viseletdarabokból alsónemű lesz. 436