Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

dött, amibe belefűzték a madzagot, és így bújtatták a pártázaton körbe. A gatyaszár alját rojtozták: két-három sor meterkét varrtak a szélére, s ezzel megszorították a láncszálakat, aztán kihúzták rojthosszúságban a vetülékszálakat. (III. tábla.) Az ing-gatya elé minden esetben egy szélből varrt kékfestő melleskötényt kötöttek. Kötimadzagiára erősítették a zsebkendő egyik sarkát, hogy ki ne essék a mellesből. 25. kép. Esküvői felvétel: .menyasszony fehér öltözetben (Bajta, felv. 1928. repró Gyerkó Tibor) Öreg emberek nagyapjuk őszi-téli viseletére és elbeszéléseikre visszaemlékezve egyöntetűen állítják, hogy a múlt század 70—80-as éveiben a jómódúak ünnepélyes alkalmakra, pl. templomba, temetésre, falugyűlésre, árverésre a gatya fölibe sötétkék vagy fekete posztó, lebbencses, zsinóros magyar nadrágot húztak. A gatyaszárat bokánál elcsavarták és kötőmadzaggal átkötve vagy anélkül bújtatták be lábukat a lefelé szűkülő nadrágszárba. Ezt a nadrágot általában vastag flanérrál bélelték. Ügy illett, hogy a vőlegény ezt a nadrágot hidegben, melegben egyaránt felhúzza. Mai napig is őrzi még Tölgyesen vőlegénynadrágját id. Dudás Nándor meg Varga János, és van a Börzsöny Múzeum gyűjteményében Letkésről való (Ltsz.: 72.2.1. és 2., valamint 65.2.255). Ennek a nadrágnak nem hasítéka, hanem lefentyűje vagy lebbencse (ellenző) volt, aminek keske423