Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

nyedő vége rásimult a hasra. A nadrágszíj ezt az ellenzőrészt átjárta és így erősítette a derékhoz. A lefentyű szélén lefuttatott zsinór a combon hurokvonalas zsinórdíszben végződött. A lefentyű mellett kétfelől ferdén 'hasítottak a zsebek. A tölgyesiek az 1910-es években — ha csak módjuk megengedte — a híres ipolyszalkai Valasik Ferenc szabónál parancsoltak (rendeltek) vőlegényruhát 25 forintért. Az első világháború idejétől mind többen az elöl hasítékos priccses csizma16. kép. Fekete József és családja (Baj

ta, felv. 1943. repró Gyerkó Tibor) nadrágot vették a vásáron. Ez már kevésbé megbecsült darab volt, a viseltest hétköznapon hordták el. A priccses mellett — főként városokban munkát vállalók — már a pantallóra tértek át. Ezek alá a városban viselt alsónadrág került. A ház körüli és mezei munkára a 30-as években az olcsó és erős gyári ceig anyagból varrtak munkanadrágot, úgynevezett mákos nadrágot. Mikor a háborús években ehhez nem lehetett hozzájutni, házivásznat festettek kékre az aszszonyok és ebből varrtak. Ez azonban annyira csak munkaruha jellegű volt, hogy még más házhoz sem mentek el benne. A magyar nadrághoz a dolmány viselete illett, azonban ezt már csak az igen jó módúak engedhették meg maguknak. Bajtán pl. az emlékezet csak Baka Gáspárról és Izrael Andrásról tartotta meg, hogy fekete posztó, bélelt, zsinórdíszes, peckekkel összefogható dolmánya is volt. Az ing-gatya-melleskötény viseletet a kevésbé jómódúak sorában már korán kiegészítette ünnepi alkalmakra a kiskabát. Ez megfelel a mai terminológia 424