Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

A testálló kb. a kaeával egyidőben hordott ruhadarab volt. Egy, a kaca vé­konyabb anyagból való — hűvös időben ünnepre viselt — változatának fogható fel. íveléses 'hátrésszél, derékban szűkítve szabták fekete vagy sötét színű selem­ből, esetleg vékony szövetből. Alá mindig csak sípujjú inget vettek. Elnevezése szabása karakterét hangsúlyozza. Általában béleletlen, vagy csak vékony flanell­bélést tettek bele. A derékon alul futó. kb. négyujjnyis fodorrészt főként hátul 10. kép. Tölgyesi emberek a kocsmaállás előtt. Balról jobbra Ormándi István, Rostás István, Varga József, Hanusz János (felvétel készült kb. 1910-ben, repró Gyerkó Tibor) erősen harangosra szabták úgy, hogy szétálló szemberánc alkotta farokra vagy két farokra fordult. A testálló alján fekete, kes'keny, gyári berakott, vert csipke futott körül. A testállóra nyakba való kendőt sohasem kötöttek. Ujja egyré­szes volt. A lebegő (Szálkán lipityő, Bajtán jopka) 1910 táján jött divatba. Ettől az időtől kezdve az asszonyok nemigen mentek már ki az utcára csak sípujjú ingben, 'hanem arra felkapták a lebegőt, hétköznap, ünnepen egyaránt. így vált lassan az ing alsóneművé. Éppen, mert melegben, hűvösön, hétköznap és ünne­pen is viselték, készülhetett a kékfestőtől a selyemig mindenfajta anyagból, béleletlenül és kevés béléssel. Az egyszerűbbet otthon is meg tudták varrni, de az ünnepi, elején betétest varrónővel készíttették el. Egy darab egyenes hátrésze 415

Next

/
Oldalképek
Tartalom