Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

I. Sándor Ildikó: Tüzelőberendezések változása a Börzsöny vidékén

létünkön legalább a XVIII—

XIX. század fordulójára tesszük. (Ha a XIX. sz. végén ezeket már megszüntetik, feltesszük, hogy 80—100 évvel korábban ismertek lehettek.) A zöld kályhának — melyet kemenceként használtak — tartozéka volt a kálha szája előtt levő tüszel (pitvarbeli padka), melyen szabad tűzön főztek. A kemence szája előtti padkának fennmaradt egy másik neve is, a kémő, amellyel a régi sárkemencek padkáit jelölték. A kémő, a siska terminológiája, és főleg a hasáb alakú, széles tetejű kemence területünktől É-ra és ÉNy-ra fekvő, szlovákiai területek kemencéivel mutat kapcsolatot, valószínűleg a Garam és az Ipoly felső folyása közti területen. (Pontosabb határainak megállapítása Szlovákia kutatóinak bevonásával lenne lehetséges.) A múlt század vfégén megjelenik a falspornelt. Előbb a szobába, a kemence mellé építik. Hatására a kemence funkcióját vesztve kikerül a szabadkéményes hidegkonyhába, ahol 'már csak kenyérsütésre használják. E század 20-as, 30-as éveiben alakulnak át a hidegkonyhák melegkonyhává, a vindófnis kemence megjelenésével, a szabadkémény lepadlásolásával. A különböző gyári tűzhelyek elterjedésével aztán a kemencék az udvarra vagy nyári konyhába szorulnak, majd a II. világháború utáni rohamos átalakulások hatására a kemencék kenyérsütő funkciójukat is elvesztik, nem használják őket többé, s előbb-utóbb lebontásra kerülnek. A második világháború előtt kezdett elterjedni a vegyes tüzelésre alkalmas zománcos asztali tűzhely. Ezt még ma is sok helyen használják. Az utóbbi két évtizedben azonban egyre többen térnek át a villany- és palackos gázzal való főzésre és a szén- mellett olajtüzelésre. JEGYZETEK 1 Ugyanebben a kötetben Halász Péter és Suda Vilmos tanulmánya az építkezés és lakáshasználat összefüggéseit vizsgálja. Benne természetesen jelentős szerepet kap a tüzelőféleségek változásának tárgyalása is. Dolgozataink bizonyos mértékben fedik egymást, ugyanis szükségszerűen hasonló eredményekre jutottunk. Az általuk kutatott négy község közül kettőben én is gyűjtöttem (Perőcsény, Tésa), de ezenkívül még öt község tüzelőinek változását vizsgáltam részletesebben. Talán nem haszontalan ezeket az eredményeket is közzétenni. 2 Vö. Györffy I. 1930. 154. Ott nem „hosszúfolyás"-nak, hanem „folyás"-nak nevezik a hosszú házakat. 3 A tüszel, tűzhel tűzhelyet jelent dunántúli tájszólással ejtve. Erre később még visszatérek. A kemence szája előtti padkának a Garam völgyében szintén kémő a neve (Gunda B. 1940. 228.). Ipolyság környékén ugyanezt, és a kemence körüli padkát is kémölnek, hívják, ami Györffy szerint sárlábat jelent (Györffy I. 1930. 154.). 4 A Bakonyban szintén megtaláljuk a kőttőlik elnevezést (Ébner S. 1933. 6. 1.). Bátky később — szerintünk — téves tárgy magyarázatot ad róla: NÉ 1936. 107. 1. 5 Vö. Gönyey S. 1938. 275. 6 L. Gönyey S. 1938. 275., 277. 7 Ébner S. Szentgálról ugyanilyent közöl. L. NÉ 1938. 8. 1., 11. ábra. 8 A környező területeken különböző alakú kemencéket neveznek siskának. A Garam völgyében az ugyanilyen, négyszögletes, favázú vagy vályogból készült kemencéket (Gunda B. 1940. 228.), Ipolyság községben a nagy méhkas alakú sövénykemencéket hívták siskának (Györffy I. 1930. 154.). Ugyanilyen, méhkashoz vagy fekvő félhengerhez hasonlítható kemencéket fényképeztünk 1966-ban a Zsitva, Nyitra és Vág közötti terület déli részén, Martoson, Tardoskedden és Zsitvabesenyőn. Ezeknek is siskakemence volt a neve. Lényeges eltérésük a fenti szögletes tetejű kemencéktől, hogy ezek teteje igen keskeny, rajta aludni nem lehet. Fekvő félhenger, ül. méhkas alakú kemencékről ír a Bakony északi részéről Ébner S., és Veszprém megyéből közöl hasonlókat Vaj kai Aurél. Ezek alakja hasonlít a Martos környékihez, viszont Veszprémben dorkó kemencének hívják, nem siskának (Ébner S. 1933. 4., 5. 1. 5—6. ábra; Vajkai A. 1940. 312. 1. 6. ábra). A siska terminológiára Bényből is van adatunk (Nóvák J. L. 1913. 56—57. 1.). 396