Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

I. Sándor Ildikó: Tüzelőberendezések változása a Börzsöny vidékén

díszben végződtek.« A díszes tetejű kályhákat a tisztaszobába állították. Ezeket mar csak fűtésre használták. Díszes voltuk miatt legtovább tartották meg őket. Nem minden csempekemencének volt földből döngölt padkája. Gyakran fából készült csücsökpad (Ipolytölgyes, Berneoebaráti) vagy padka {Kemence) vette korul, ami a szögletben össze volt kapcsolva. Lábai voltak, egyben ki lehetett a kemence mellől venni. Nem terítették le semmivel. Olyan kálháról is hallot9. kép. Falsparhelt a szobában, keskeny sípkéménnyel {Perőcsény, F. 12 012) tunk (Ipolytölgyes, Perőcsény, Kemence), amelynek két oldala mellett egy-e<*v elvehető pad volt. A kemencék cserepe — mint a ződkálha elnevezése is mutatja — általában zöld volt. Többnyire fehér foltokkal, karikákkal, hullám- vagy szabálytalanul folytatott vonalakkal díszítették. Vámosmikolán kávébarna színű csempére, Ipolytolgyesen sárga és fehér csempejű kályhára is emlékeznek.

14 A zöld kályha illetve sárkemence ajtó melletti falában valamikor ablak formájú nyílás, vakablak volt. Erre Perőcsényben még emlékeztek. Faforgáccsal tüzeltek benne, néha a tüzénél ételt is melegítettek. Világítóluk vagy tüzellőluk volt a neve » Füstjét a falba vágott lyukon a kürtőajjába vezették ki. Egyik adatközlő arra emlékezett, hogy ezt a vakablakot mécsesluknak vagy pipicsluknak nevezték, mert a pipicset {mécs) égették benne. Perőcsényben egy romos, lakatlan házban fényképeztünk egy tüzelőlyuk367