Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

I. Sándor Ildikó: Tüzelőberendezések változása a Börzsöny vidékén

Egyik házban kemence, másikban kálha volt. Perőcsényben, Kemencén hozzátették: „kinek milyenre tellett". De azt is mondták: „a maradibbak hagyták meg a kemencét, másoik inkább kálhát csináltattak". A zöld kályhával kapcsolatosan már több adattal rendelkezünk. LA zöld kályha tulajdonképpen csak elnevezésében kályha.

10 Funkcióját tekintve kemence. Ezért nevezi ugyanaz az adatközlő csempekemencének (általá7. kép. Sporhelt, zöld kályha csempéiből rakva a tüzelőtér felől i(Bernecebaráti, F. 11 909) nos), sokszor cserépkemencének (Ipolytölgyes, Vámosmikola, Nagybörzsöny). Alapja ugyanúgy készült, mint a sárkemencéé: döngölt földből, széles padkával. Alját a kenyérsütéshez szükséges módon képezték ki. Bizonyos ételek — főleg húsok és kalács — sütésére, de benne való aszalásra is emlékeznek. Széles, négyszögletes teste volt, melyet szárításra, tárolásra, alvásra használtak, ugyanúgy, mint a sárkemence tetejét. A csempekemence alja és teteje egyaránt széles volt, 1,20 és 2 m között is említik (Vámosmikola, Kemence, Perőcsény). Minden községből vannak adatok, hogy a zöld cserépkemence tetején aludtak öregek, gyerekek. Perőcsényi adat szerint 2—4 gyermek is elfért a tetején.

11 A fal melletti kuckóban, kutlicban — Perőcsényben szurgyiknak is hívták — szintén aludtak, mert jó meleg volt. A csempekemenoét kb. 2—5 csempe magasságúra készítették. Voltak hosszú, keskeny és rövidebb csempék is. A rövidebbek a mai cserépkályha csempéinek felelnek meg. A hosszabbak magassága kétszer akkora 365