Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

ablakokat. A pince végéből függőleges szellőzőkürtő vezetett a szalbadba, s ezeket kis, faragott zárókövekkel fedték le. Diósjenőn sok pince fiókos volt, ezekben az oldalágakban meszet, répát, burgonyát tartottak. A pinoeházakban csak ősszel tüzeltek a Vaslábon álló üst alá, amikor kimosták a hordókat. A szőlő feldolgozásahoz, kipréseléséhez szükséges szerszámokon kívül más berendezése nem volt. A pincében a hordóikat ászokfán tartották, ezeket Perőcsenyben hírfának is nevezték. A pincékben ma már egyre kevesebb a bor, az is inkább malmából, ribizliből készül és nem szőlőből. A hordók helyét a gyümölcs, répa, zöldség, burgonya, nyáron pedig a nyulaknak való zöldtakarmány foglalja el. Mind több pince megy tönkre, omlik be. A hagyományos népi építészet egyenként is szép, sorban húzódva pedig éliményszámba menő ritmust adó, védelemre érdemes emlékei pusztulnak el velük, a szemünk láttára. Az istálló: A vizsgált falvakban az istálló a lakóépülettel közös fedél alatt, annak folytatásában helyezkedett el. A bejárata fölött levő szénahányó lukon rakták föl a takarmányt a padlásra, majd a napi mennyiséget a szénaledobóba hányták. Ez egy deszkával kerített hely volt, általában az istállóan belül, de néha kívül, a fal mellett, s innen vitték be a szénát az állatok elé. Az istállóban a jászol a hátulsó fal mentén húzódott, s az állások hídlásolták voltak. Az ólak: A hagyományos parasztudvarokon általában az volt a szokás, hogy a disznóól fölötti padlásrészen alakították ki a baromfiólat (39. kép). Ezek a talpakra épített, fából készült disznó- és baromfiólak szemléletesen őrzik a régi faépítkezéa emlékeit. A vastag fagerendából készült talp alá köveket helyezték, ezeken állt az egész ól (40. kép). A talpakba függőleges oszlopokat csapoltak (Perőcsenyben és Tésán cobor volt a nevük), s ezek rovatékába rakták be zsillipesan az oldaldeszkákat. A nyeregtető szerkezete német kötéssel készült. Az ól rendszerint 41. kép. Zsúppal fedett pajta (Perőcsény) több rekeszes volt, a padozatát hídlásolták, hogy a trágyáié kifolyjon, a vályú fölött pedig ki-be csukható lengőajtó szolgálta a kényelmesebb etetést. Ezt az építményt általánosan disznóólnak nevezték, de Perőcsenyben és Tésán lábasói formában is emlegették. A disznóól fedett és lezárlható részléhez csatlakozott a kifutó, a rajcsur. Ez földbe ásott falábakon állt, erősen hézagos padlójla tehát egy szintben volt az ól padozatával. Az állat tehát gyakorlatilag sohasem érint350