Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

A lakáshasználat Diósjenőn és Szokolyán megfigyelt változását ugyanis határozottan visszalépésnek kell tekintenünk: a kályhás (kemencés) szobában való tartózkodás és alvás főként egészségügyi szempontból sokkal előnyösebb volt, hiszen a család élete két helyiség között oszlott meg. A falusi lakosság tehát abbani igyekezetében, hogy megváltoztassa elmaradott lakáskörülményeit, 36. kép. Lukpince (Perőcsény) határozottan rosszabb, egészségtelenebb helyzetbe került: a család továbbra is egyetlen helyiségben tartózkodott és aludt, de most már egyre gyakrabban itt is főztek. Ezzel párhuzamosan hihetetlen mértékben megerősödött a tisztaszoba kultusza, s polgári ízlést utánzó berendezése egyre természetellenesebb módon állt szemben a másik helyiség túlzsúfoltságával. Az igények és a lehetőségek közti távolság mérhetetlen megnövekedésével van tehát dolgunk, amikor a falusi lakosság azt az igényét, hogy a városi emberhez, de legalábbis a falusi értelmiséghez hasonlóan neki is legyen egy tiszta, gyári bútorókkal berendezett, szemet gyönyörködtető szobája, csak úgy tudta kielégíteni, hogy összébb húzta magát a lakóházában, mert a tisztaszobát nem lehetett összeegyeztetni az adott életmóddal, azon pedig nem tudtak változtatni. A sáros és „piszkos" falusi környezet s a tisztaszobákba került, de városa és polgári környezetbe való lakásberendezés áll itt szemben egymással. 344