Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

21. kép. Jellegzetes diósjenői házak a főutcáról (Mikszáth Gy.: i. m. 1937. 31. ábra) pedig készítettek vályogból egy sütőt (rënni vagy remii), ahol húst, krumplit, tésztát, olykor kenyeret is sütöttek. Perőcsényben gyakori volt, hogy a szobából kikerült kemence helyett a pitvarban építettek másikat. Ezzel a szokással — amelynek nyomait Tésán is megtaláljuk — a két világháború közti időszak építészetének tárgyalásakor foglalkozunk részletesebben. b) Diósjenőn és Szokolyán inkább, Perőcsényben és Tésán csak kevéssé terjedt el a masina mellett a vindófni.

38 Ennek az a lényege, hogy a füst a falbarakott masinából nem a pitvar légterébe kerül, hanem egy vastag kéménybe, amely fölvezet a padláson levő kürtőbe. 22. kép. A századfordulón épült perőosényi házak Ez a forma jellegzetesen átmeneti. Fölfogható széles és hosszú cilinderkéménynek, de tekinthetjük keskeny, lenyúló és a tűzhellyel egybeépített szabadkéménynek is. A hangsúly mindenképpen a kéményen van, amelynek jellegében itt gyökeres változás történt. A fali spórhertnél (fali rakott) ugyanis a kémény még két különálló részből állt: a pitvar füsttelenítése felé tett tétova lépésnek tekinthetjük. A vindófni megjelenésével füsttelen, zárt, meleg lett a pitvar, mert a kürtő nyílását lepadlásolták. 332