Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

Ettől függetlenül a vindófni — megítélésünk szerint — nem a vizsgált területre jellemző tüzelőberendezés belső fejlődésének eredménye, hanem idegen, mégpedig német eredetű (Wind-ofen). Éppen ezért párhuzamosan szerepelt a cilinderkéményes, falba rakott masinával. c) A fali spórhert sorsának harmadik változata volt az, hogy megszűnt : szétszedték, és helyette gyári készítésű, hosszú lábú, ún. csikótűzhely et állítottak. Fölötte csakhamar lepadlásolták a szabadkéményt, s egy kályhacsövet dugtak fel a kürtőbe. A tüzelőberendezés átalakulásának folyamatát erőteljesen sürgette az is, hogy még ezen a fában viszonylag gazdag vidéken is mind körülményesebbé és nehezebbé vált a tűzifa beszerzése. Ugyanis a szabadtűzhelynek masinára, majd vindófnira vagy csikó tűzhelyre való cserélése azt a törekvést jelzi, hogy a tűzhely égéstere egyre huzatosabb legyen, a láng melegítő hatása fokozódjék, 23. kép. Perőcsényi ház homlokzata végeredményben hatékonyabbá váljék a tüzelés. A tűzifával való takarékoskodás jegyében változott a pitvar használata is: a sütés-főzés mellett egyre inkább itt — a meleg helyiségben — zajlott a család mindennapi tevékenysége, a „meleg" pitvar kialakulásával jóval kevesebbet tartózkodtak a szobában. Amilyen előnyös volt azonban a /konyhává lett pitvar télen, annyira kellemetlen lett nyáron. A szellős, sőt huzatos «szabadpitvarban ugyanis alig volt légy, s a meleget is elviselhetővé tette a légjárás; ezzel iszemben a melegkonyhában nyüzsögtek a legyek, és nyáron, amikor főztek, szinte kibírhatatlan volt a hőség. Ezért már a XX. század elején kezdett elterjedni az ún. nyárikonyha vagy kispitvar. Ezt az udvaron levő, különálló kamrából, vagy a ház végében levő szárazhelből alakították át, ahol pedig ilyesmi nem volt, ott újat építettek, rendszerint az udvar lakóházzal szemközti oldalán. A szoba: A vizsgált községekben levő lakóházak alaprajzi elrendezése s az éhhez szorosan kapcsolódó lakáshasználat jól felismerhető összefüggést mutat a lakosság vagyoni rétegeződésével. A közösség szegényebbjei szoba-pitvaros házban laktak. Addig, amíg a kemence (kályha) benn állt a szobában és a pitvar szabadkéményes volt, a család házon belüli élete logikusan rendeződött el a két helyiség között: a pitvarban főztek és étkeztek, a szobában pedig laktak és aludtaik. A módosabbak kétszoba-pitvaros házban éltek. Az utca felé eső helyiség volt az első szoba vagy első ház. Itt tartották a finomabb bútorokat, a legszebb 333