Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

18. kép. A szabadk'émény keresztmetszete a boltíven keresztül (a) és nézete a pitvar felől (b). (Diósjenő, Szabadság u. 17.) götte pedig a kéményalja. Az ilyen pitvart — amióta van másféle is — szábadpitarnak vagy hidegpitarnak mondják (28. kép). A kürtőgerenda fölötti falrészt cifra tányérokkal díszítették, ezeket Perőcsényben és Tésán rendszerint közvetlenül a falra akasztották, Diósjenőn és Szokolyán pedig fából készült és díszesen faragott pócra (más néven előállás) helyezték. A kőlábakon és a pitvar elülső részének falain is konyhaeszközök lógtak: nagy zöld és piros cseréptálak, tésztaszűrő, tepsik, gyúródeszka, fából készült sótartó. A rend kedvéért ide akasztották azt a disznóhólyagot is, amit jéggel megtöltve a halottra vagy lázas betegre szoktak tenni. A bejárattól a ház vége felé eső sarokban volt az udvarról nyíló és elfalazott pallásföljáró, ez alatt pedig — a pitvar felől volt egy luk, aminek vakablak (Szokolyán léttyaluk) a neve. Régen itt tartották cserépfazékban a zsírt, a lekvárt, ide tették aludni a tejet, télen néha itt háltak a tyúkok. Később elvesztette ezeket a rangos funkcióit, s afféle lomtár lett belőle. A bejárat melletti másik sarokban állt a seprű, mellette kis sámlik, erre ültették az olyan ismerős vendéget, akit nem kellett bevezetni a szobába. Ebben a sarokban «néha asztal is állt. A pitvar mestergerenda mögötti részén, a kéményalján, a hátsó falnál állt a vízpad, ez gyakran támlás és díszesen faragott volt. (Ezen állt a vizes rocska (régen fából készítették), és itt volt a helye a fütyülős cserépkorsónak is, amelyben a határba hordták a vizet. Ilyen alkalomra a múlt században még használták a fából készült csobolyót, ezt kosárba téve vitték magukkal, s úgy mondják, hogy sokáig hideg maradt benne a víz. Ennek is a vízpadon volt a helye. 329