Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

16. kép. X alakú ekelovakkal leszorított zsúpfedél (Diósjenő) A ház formája: Az I. világháború előtt épült házak formáját, különösen pedig a homlokzatát és az arányokat tekintve a vizsgált községek bizonyos mértékben elkülönülnek egymástól. Egyrészt úgy, hogy Diósjenőn és Szokolyán inkább az oromfalas, Perőcsényben és Tésán pedig a vízvetős forma volt elterjedtebb; másrészt úgy, hogy a két-két helyen eltérő jellegzetességekre kell fölfigyelnünk a házforma vizsgálata során. Nem beszélhetünk itt éles és határozottan érvényesülő eltérésekről, inkább arról, hogy az átmenet különböző árnyalatai falvanként eltérő mértékben és módon érvényesülnek. A legrégibb házak és a legidősebb adatközlők tanúsága szerint Diósjenőn és Szokolyán az elmúlt században az oromfalas házforma volt az általános vagy legalábbis a jellegzetes. Semmi esetre sem kizárólagos, mert néhány szokolyai adatközlő úgy emlékezett, hogy a zsúpos házak tetőzetének hátulsó része sátorszerűen leereszkedett. Mikszáth Gyula pedig azt írja Diósjenőről, hogy „A régi házak jellegzetessége ... a zsúpfedél, amely ... sokszor a ház elejét és végét is betakarja."

31 Az is kétségtelen, hogy a legrégibb pajták csapott homlokzattal épülték. Ezzel szemben Mikszáth könyvében található, hagyományos faluképet ábrázoló fényképeken oromfalas házsort láthatunk (21. kép). Anélkül tehát, hogy a régebbi korok házformájával kapcsolatosan teljesen egyértelmű véleményt mernénk mondani, a legrégibb fény képföl vételek

32 alapján megállapítjuk, hogy legalábbis a XIX. század derekától túlnyomóan a nyeregtetős, oromfalas vagy fűfalas házforma volt jellemző Diósjenő és Szokolya építészetére. Ezek az oromfalas házak sem voltak azonban egyforma megjelenésűek. 326