Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

Az I. világháború előtt épült jenéi és szokolyai házak között a homlokzat alapján három típust is meg tudunk különböztetni, s ez nyilvánvalóan időrendi eltérést is jelent. a) A Gönyey által fényképezett

33 XVIII. századbeli, a Mikszáth által közölt (21. kép) — s minden bizonnyal a múlt században épült —, valamint az általunk felmért legrégibb (Diósjenő, 1840) házakon jól látható, hogy a homlokzat fölött a tető jóval előbbre ugrott, mint a későbbiéknél. Ezzel az előrehajló tetővel tulajdonképpen az oromfalat védték, de szép formát is adott a háznak. A szélső szarufára szegezett lécet Diósjenőn gyakran díszesre faragták. b) A múlt század végén és a századfordulón épült házakon már nem találjuk meg ezt a kiugró tetőrészt, a fűfaZ teljesen leegyszerűsödött. A nagy, sima homlokzatot — főként Szokolyán — vakolatból készített mintával díszítették, ez a polgárosodást jelző szokás Diósjenőn csak később, a XX. százsad első évtizedeiben kezd föltűnni, de nem terjedt el. Amíg az I. világháború előtt épült szokolyai házakat — különösen a főutcát szegély ezőket — városiasabb elemekkel igyekeztek csinosítani, a disójenői lakóházak megőrizték a hagyományos formát, és a századfordulót követően fából készült díszítőelemek kerültek a homlokzatra. Most már nemcsak a szélső szarufát faragták meg, hanem a kinyúló koszorúgerendát is, sőt, a koszorúgerenda nélkül épült házaknál is beépítettek kétoldalt a falba egy-egy gerendát. A legszembetűnőbb azonban a homlokzat felső részén levő, cifrára faragott kakasülő, valamint az erre merőleges, gyakran a tető gerince fölé emelkedő, s ugyancsak 17. kép. A szabadkémény bolthajtása a padláson (Perőcsény) 327