Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

szer olyan vastag volt, mint felül. A több síkban ívelő boltozat — amely csak a ház tengelyével párhuzamos metszetben mutat némi szimmetriát — rendkívül bonyolult felépítésű (18., 19., 20. kép), ennek ellenére a kőművesek általában előre elkészített forma, zsaluzat nélkül dolgozták. Csak Perőcsényben hallottuk, hogy a bódot deszkából készült szaluzat közé húzták. A vályogtéglákat pelyvás sárral ragasztották össze, a bód egy nap alatt megszilárdult, s ki lehetett venni a deszkát. A bolthajtás mindkét oldala egy-egy nap alatt készült el, a kémény fölhúzásához még egy nap kellett, összesen tehát három napig tartott a szabadkémény építése. A boltív elkészítése jó statikai érzéket, az anyag kiváló ismeretét és nagy gyakorlottságot kívánt. Igaz, néha előfordult, hogy nem jól rakták, s az egész leomlott. A padozat: A házak padlója földes volt, csak az I. világháborút követően kezdték a módosabb gazdák lepadlózni a szobájukat. A ház fölépítése után azokkal a döngölőkkel, amelyekkel a vert falat is készítették, ledöngölték a ház padlóját, utána pedig híg sárral, úgynevezett sárga földdel (Perőcsényben csimpajag föld) fölkenték, tapasztották. Főként Diósjenőn volt szokásban, de elvétve a többi községben is előfordult, hogy a fal alját és a padló szélét 5—5 cm szélesen sárga festékkel meghúzták, a bútorok alatt pedig fehérre meszelték. Használat közben — rendszerint hetente — vízzel hígított marhatrágyával kenték fel a padlót, így kemény lett a felszíne, nem tört, jól lehetett söpörni. 25. kép. Fejesbabkák (Dióisjenő) 325